Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kárbin Ákos: Lukács László „főfinánc” Eger város „szabottelvű” követe 1896-ban • 137
Európa leghatalmasabb császárának két hada és minden ágyúja egyesült e kapuk alatt. Magyarország már eltiporva hevert, még csak ez a kis vár volt benne az élet, mint a haldokló mellében a szívnek mindinkább maradozó mozgása. Ha ez a vár is leomlik, a magyar nemzetet beírhatja a történelem a holt nemzetek közé, s ma már a Tisza és Duna országában nem a magyar arat, templomainkból idegen ének száll az égbe, és Szent István koronája nem egyéb, mint numerussal ellátott múzeumi ritkaság. De ezen a kis váron megtört a török világhatalma. Ha mesében olvasnánk, hogy kétezer magyar szembe mert szállni kétszázezer törökkel, és hogy a küzdelem a kétszázezer török kudarcával végződött, azt mondanák rá: Szép mese, de sok benne atúlság. Ha az a kétezer ember átadja a várat küzdelem nélkül, senki szemükre nem veti. Ha elmenekülnek a földalatti utakon, senki gyávaságnak nem tartja; s ha Magyarország élete ebben a várban lehel utolsót, senki se mondja, hogy Dobó- éknak harcolniuk kellett volna a vár megmaradásáért. De ők nem adták fel a várat; nem menekültek el a mérföldekre nyúló alagutakon, hanem hogy itt tudták az nemzet sorsát, megesküdtek az ostrom előtt, hogy halálig küzdenek mindnyájan - és küzdöttek is. Nincs mása a históriában ennek a küzdelemnek! Voltak hősök, a kik inkább meghaltak, hogysem falaikat átengedjék; volt várkapitány, a ki egy maga állott ki a kapuja elé százezer ember ellen; volt vezér, a ki elkeseredésében a bizonyos halálba rohant az egész hadával - de, hogy ilyen kis sereg, ilyen nagy had ellen, az a bátorságnak és stratégiai leleményességnek ennyi erejével, s utoljára az elszántságnak ilyen mártíromság- ba magasztosuló küzdelmével s a csodák fényében tündöklő sikerével állt volna ellen egy ország pusztító veszedelemnek, erre példa nincsen! 1552-ig Eger nevét nem ismeri a világ. 1552-ben egyszerre ragyogó betűkkel emelkedik Eger neve a világtörténelem horizontjára, s Európa tapsol és ujjong a példátlan győzelemnek. Az évszázadok óta növekvő török hold itt sápadt el először fényében. A török teijeszkedés itt találta az első sziklagátat, a melyen túl már nem csaphatott s ez időtől fogva mind máig lassú apadás a török hatalom. Van-e magyar, a kinek nem dobban meg a szíve, ha Dobóra és az egri népre gondol? Van-e magyar aki siket marad, amikor arról zendül a szó, hogy az egri vár ormán ott lássuk örökre Dobó ércalakját?! Szobrot akarunk emelni az egri hősöknek, szépet, nagyot, nevükhöz méltót. E szoborban benne kell lenni minden magyar család érzésének, minden magyar férfi hálagondolatának, minden magyar nő büszkeségének, benne kell lennie minden magyar gyennek szíve dobbanásának. Mert mindnyájuk büszkeségei, példaképei, díszei, hősei ők; nemcsak az egrieké - az egész nemzeté. Egy szemernyi rezet kérünk minden magyar családtól, minden magyar férfitól, minden magyar nőtől, minden magyar gyermektől. 165
