Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kárbin Ákos: Lukács László „főfinánc” Eger város „szabottelvű” követe 1896-ban • 137
Adjon a szegény rezet, adjon a gazdag ezüstöt, aranyat, de ne legyen olyan magyar ember ebben az országban, a kinek egy rézfillémyi része se lesz a szoborban. Szeretnénk egy szép szobor csoportozatot, amely feltüntetné Dobóban a hazafias elszántságot, Bornemisszában a magyar ész leleményességét, Mekcsey- ben az erőt, s egy tépett ruhájú, kibomlott hajú, fegyveres magyar női alakban a magyar nőnek azt a kiválóságát, midőn a veszedelem forgatagában a haza- szeretet hősei közé rohan, s velők küzd, velük osztozik a mártíromság véres babéraiban. Nem áldozatot kérünk, hanem csak erszény megerőltetés nélkül való adományt. Az özvegyasszony fillére épp úgy fog ragyogni a bronzban, mint a jómódúak aranya. Nyolc millió magyar él ebben az országban: ha mindegyik csak egy-egy kis adománnyal járni is a szobor költségeihez, olyan emléket állítunk, amely méltó lesz a hősökhöz, s amely előtt az utánunk következő nemzedék föl- melegült szívvel veszi le a kalapját. Az egriekhez Írott felhívás szövege a következő: Egriek! Volt egy idő, mikor a római polgár címet kitüntetésül osztogatták és pénzen vették; s viselték büszkén olyanok is, a kik sohasem voltak Rómában. - Egri polgárnak lenni különb dicsőség ennél. Mert aki egri polgár, az nem visel ajándék-büszkeséget, se megvásárlottat, hanem igen visel e címben egy fényes örökséget. Ez az örökség a mi egri elődeink reánk szállott lelke. Ha jön még valaha hazánkban olyan vihar, amelytől népek, családok remegnek, Eger az a város, amelyre bizalommal néz mindenki. A hagyomány alvó ereje ilyen időben felébred az egri polgárok szívében és felhívás nélkül is tudja minden egri férfi és minden egri nő, hogy neki különb feladata van, mint más városbelieknek, és hogy tőle e feladat teljesítését váijuk is. All még a vár talapzata, de a hősöknek, akik Eger nevének fényt és értéket adtak nincs egyéb emlékük ma se, mint a könyvekben beszélő betű, s a vár egy kapuja alá összehordott apró régiségek. Eljött az ideje, hogy fenséges emlékszobor jelölje meg a helyet, ahol elődeink világhírűvé tették városunk nevét. Van-e egri polgár, aki nem örül ennek a gondolatnak? Van-e, a ki el fog maradni lelkesedésével és erszényével, a mikor hálánkat, büszkeségünket és dicsőségünket szándékozunk maradandó ércbe állítva fölilleszteni a romok tetejére? Nem: ilyen polgár Egerben nincsen! 166
