Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Veres Gábor: Adatok a Bükk és a Mátra környezetében kialakult bútorkészítő központok XVII–XX. századi történetéhez • 93
lap - éppen a használat miatt - az alapszínen kívül már kevésbé díszített. A színes füzérek, csokrok az ívesen fűrészelt hátlap belső oldalára kerültek. A jellegzetes kompozíció a bútorzat szinte minden darabján előfordult, az említetteken túl a lócákon, tékákon, tükrökön, sőt még az ablaktáblákon is.29 A drágább festett bútorok, a gazdagon hímzett lepedővégek, fejelhajok, párnák, dunnák nem voltak elérhetőek a matyók minden társadalmi rétege számára. A szegényebbeknek be kellett érnie egy-két darabbal és lakáskultúrájának, szobaberendezésének egészére korántsem volt jellemző a „matyó stílus.” A tehetősebbeknél a XIX. század végétől került kialakításra a reprezentatív funkciójú „tisztaszoba”, ahová a mezőkövesdi bútor legszebb darabjai kerültek. Néhány mester már az 1870-es években áttelepült Mezőkövesdre, de a ládák beszerzésére még mindig átjártak Miskolcra is. A miskolci asztalosok a vásárok alkalmával a város legfrekventáltabb helyén a Fő utca és a Mindszentre vezető utca találkozásánál pakolhatták ki a festett bútoraikat. Az 1890-es évektől ezt a piac struktúrát megszüntették,30 melynek hatására a 25-30 virágozó asztalos nehezebben tudta bútorait értékesíteni, ami az ekkor még biztos felvevőpiacnak számító Mezőkövesdre való áttelepülésnek további lendületet adott.31 32 A festett bútorok vásárlói köre Miskolc környékén már szűkülőben volt ebben az időszakban, a matyóknál viszont még változatlanul nagy volt a kereslet, de a XX. század első évtizedében itt is elapadt. Mezőkövesden az asztalosok hamar felhagytak a festett ládakészítéssel. A Néprajzi Múzeumi igazgatójához írott levél 1914-ből ugyanis már arról tudósít, hogy ,JCövesden nincsen hozzáértő ember, csak egy miskolci ember szokott kettőt-hármat hozni a vásárra, s azért már a vasúti kocsiban verekednek, hogy ki veszi meg a kulcsát.',32 Miskolcon az utolsó virágozó asztalos - Berecz József - és a festést végző felesége 1911-ben szüntette be tevékenységét, műhelyét átadta vejének és egy avasi pincében nyitott borkimérést. Ebből a tevékenységből azonban nem tudott megélni, ezért 1915-ben Mezőkövesdre költözött. A kereslet ekkor már itt is elapadt és 1918-ban készítette el az utolsó ládát. Fia hasonlóan a település többi asztalosához már festetlen, új stílusú darabokat készített.33 A mezőkövesdi bútort nemcsak a szomszédos Heves megyei falvakban (Noszvaj), hanem jóval távolabb is használták, így például Átányban.34 Elsősorban a festett ládák kerültek be több nem matyó településen a szoba bútorai közé. Az egri piacon is kereskedtek vele így nemcsak a környék településeinek 29 HOM.N. 81. 10. 9. 30 Mai Széchenyi utca illetve Szemere utca. VERES László 2003. 390-391. 31 SZABADFALVI József 1997. 244. 32 HOM.NA. 2970. 12. 33 HOM.NA. 2970. 14. 34 DIV.N. 79. 24. 1. 101
