Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75
náccsal... bírnak.” A XXIII. te. pedig a városokat „mint önálló köztörvényhatóságokat” felruházta „közdolgai” független igazgatásának jogával.71 E politikai ügyben „napokon át a legnagyobb elkeseredéssel folyik a parlamenti vita. Deák többször, Eötvös József egy ülésben négyszer is kénytelen felszólalni a kormány védelmére az ellenzéki indítványok és interpellációk tömegével szemben” - jellemzi a kialakult helyzetet Szekfü Gyula.72 A vita 1867. november 4-én kulminált, ekkor lépett elő főszereplővé Csiky Sándor képviselő. A képviselőházi napló rögzíti, hogy „folytonos zajongás és fegyelmet- lenség közt” kezdte beszédét. „Ha belügyi országiár úr az okt. 30-dikán hozzá intézett interpellatiomra nézve megelégli azon feleletét, mellyel azt megelőzőleg két követtársamnak hozzá intézett kérdéseire válaszolt, és az általa ebben mondottaknál megnyugtatásul többet előadni nem képes, határozottan kijelentem, én ezzel kielégítve nem vagyok...”- kezdte Eger függetlenségi hagyományaihoz méltó, s retorikailag is kifogástalan beszédét. Kiindulópontként az 1848. évi DL te. 3.§-ra hivatkozott, mely az uralkodó és a végrehajtó hatalom viszonyát rögzíti: a kormány a hatalomgyakorlást nem ruházhatja át „más hatalomra, vagyis teljhatalmú királyi biztosra.”73 De emlékeztetett az 1559. évi VII. te. előírásaira is, mely „súlyos büntetés terhe alatt szigorúan tiltja a közszabadság elnyomása és a hazai törvények rendeletéinek félretételére intézett királyi biztosok működésének alkalmazását.” A megyéket a 48-as törvények az „alkotmányosság védbástyáinak” nevezik, e feladataiknak nem felelhetnek meg, ha határozataikat bármelyik miniszter, „egy nyakukra küldött kir. teljhatalmú biztos” által megsemmisítheti, „így az átkos emlékű Bach- és Schmerling-féle kényuralmat, a vészteljes ostromállapottal egyetemben” idézi fel. Csiky visszautalt Eötvös József miniszter október 31-én elmondott beszédére is, aki a kormányrendeletek elleni ellenszegülés jogát elvitatta a 48-as törvényekre hivatkozással. A kormány szándékát illetően Aesopusnak a farkasról és a bárányról szóló ismert meséje - „nem akarva is eszembe jutván”- arra a feltételezésre vezetett, hogy a kormány szándékosan gerjesztette fel a parlamentben a „viszályt,” mert „a megyék rendezésének kérdése küszöbön áll.” Tudatos taktikával akarja bebizonyítani, hogy „amennyiben a megyéknek önkormányzati joga a miniszteri omnipotentiának [mindenhatóságának] alkalmatlanságára szolgál,” a parlamentáris kormányzásra, a közösügyes törvényekre hivatkozva, ezt megváltoztassa.74 71 Magyar Törvénytár 1896. 246., 249. 72 SZEKFŰ Gyula 1938. 227. 73 KN. V. köt. CLXrV. Országos ülés. i. m. 127. 74 Uo. 128. 96
