Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75
függetlenné is tette azokat a magyar alkotmányban oly határozatlan terjedelmű, s ezért veszélyes királyi jogtól, s kezelésüket tökéletes egyenlőség és viszonosság alapján a két állam törvényhozásaira bízta. „Deák és Ferenc József műve tehát a nemzeti szuverenitást és autarkiát sokkal inkább biztosítá, mint 1526 óta bármely törvényünk, vagy akár Bocskay, Bethlen, Rákóczy György és Ferenc támadásai. Az új egyezményt pedig most már nem egyedül a magyar kard garantálta, mint a 48-as törvényeket, amelynek ereje sajnosán gyöngének bizonyult, hanem a nemzet akarata mellett a dinasztia és a másik állam, Ausztria békés megegyezése. Ez új, biztos alapokon indult Magyarország újkori történelmének leghosszabb békekorszakába” - értékeli a kiegyezés jelentőségét eltúlozva Szekfu Gyula.39 Abban viszont igaza van, hogy „a közjogi és nemzetiségi kiegyezés Széchenyi tanai értelmében előfeltétele volt nemzetünk békés fejlődésének. Ez előfeltételek létrejöttek ugyan, de csak papiroson, a valóságban azonban sem az 1868. évi 44. törvénycikk meg nem oldá a nem-magyar nemzetiségek problémáját, sem 1867. évi 12. törvénycikk be nem fejezé a nemzet kebelében évszázadok óta dúlt testvérgyilkos közjogi küzdelmet.. ,”40 A koronázás fényes ünnepségére utalva pedig megjegyezte, „a szívből jövő ünneplés magában véve bizonyitá, hogy a kiegyezés egyelőre még csak a nemzet érzéseit, e minden érintésre hangosan rezonáló instrumentumot hóditá meg, nem pedig eszét és higgadt értelmét. A szív pedig, az érzelmek viharának kitéve, változékony... ki tudja, nem veszi-e holnap újra birtokába a régi lakó, kurucálmok fényes istensége, Kossuth Lajos?”41 A „szívből jövő” ünneplés kifejezés túlzás, naplóíró politikusunk Csiky Sándor egyértelműen cáfolja az egyöntetűséget. Az viszont igaz, hogy a kiegye- zéses alku után „a közjogi harc permanenssé lön” és a magyar közélet központi, minden egyebet héttérbe szorító problémájává vált. Szekfu Gyula úgy véli, Kossuth „Kasszandra-levelében elragadja a kiegyezési mű alkotóitól 48 egész aureoláját és a géniusz természetes mozdulatával, teszi azt saját fejére.” Nyomban hozzátesszük, Csiky Sándorék és a nép jelentékeny része szemében igen, de az összkép sokkal összetettebb ennél. A lakosság zöme Kossuth hazaküldött leveleiből „48-at hallott, de 49-et értett,” s erre a hatóságok is felfigyeltek. A váci választókhoz intézett 1867. augusztus 20-i levelében Kossuth Lajos külön nyomatékkai megjegyezte: „. ..az osztrák ház uralmát hazám függetlenségével és önállásával incompatibilisnek [összeférhetetlennek] hiszem.” Megismételte keserű jóslatát: „Ne ajánlkozzék Magyarország máglyának, melyen a történelem kérlelhetetlen logikája az osztrák sast elégeti.” 39 HÓMAN Bálint - SZEKFŰ Gyula 2002. CD-ROM. 40 SZEKFŰ Gyula 1938.214. 41 SZEKFŰ Gyula 1938. 214. 87
