Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75

is csak közös szavazásra gyűlhetnek egybe. A közös költségeket a két ország- gyűlés kölcsönös alku által arányosan osztotta meg, s e célból mindegyikük ún. kvótabizottságot választott.

Külön tárgyalások döntöttek az államadósságok kérdésében is, melyek Magyarországot jogilag nem terhelik ugyan, de egy részüket „méltányosság alapján, politikai tekintetekből” magára vállalta. A kiegyezési alaptörvény arról is rendelkezett, hogy kölcsönös alku és egyezkedés által fogják a vám- és kereskedelmi szövetséget is megkötni, amely ugyan nem következik a Pragmatica Sanctióból, de a két országnak számos kölcsönös érdekeltsége és érintkezése miatt időnkint újra megújításra és megkötésre kerül. A pénzrendszer, az általános kamatfeltételek, a „pénzláb” szintén ily praktikus okból lesz közös.

Az 1867. évi XII. te. pontosan körülírta a mindenkori paritás alapján, a közösügyek kezelésének módját. Egyedül a hadügyre nézve ismeri el a király „alkotmányos fejedelmi jogait,” a régi jura regiát olykép, hogy a ll. § szerint „ami az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszerveze- tére vonatkozik, Őfelsége által intézendőnek ismertetik el,” — a hadsereg kiegészítése, az újonclétszám megszavazása, kiállítása, a hadsereg elhelyezése, élelmezése, azonban az országgyűlés jogai közé tartozik.

Szekfü Gyula szerint az előző századokkal összevetve magától észrevehető az ország jogai gyarapodása és a királyi jogok „végletes összezsugorodása, mely e törvénycikk által, a parlamenti alkotmányosság bevezetésével végbement. Az ősi magyar királyi hatalomból csak a hadügy intézésének egy keskeny sávja maradt meg, s egyébként az uralkodó csak a nyugat európai parlamentarizmus szellemében, kormánya által irány irtathatja a nemzet dolgait, addig, „ameddig ez az országgyűlésnek tetszik.”

Eltúlzott ez az álláspont, mint az a nem kevésbé jelentősnek tekintett „siker,” melyet Deák és társai a közös ügyek intézésénél értek el. A gyakorlatban a király személye közösségéből és a védelemből kifolyólag I. Ferdinándtól kezdve századok folyamán megszakítás nélkül mindig voltak közös ügyek, de azokat nem Magyarország, hanem a bécsi kormány intézte, melynek működésére a magyar hatóságoknak alig — ezt Szekfü is leszögezi — legfeljebb csak „formális ingerenciájuk” (befolyásuk) volt.

Ténylegesen három és félszázadon át Ausztria és a dinasztia „rólunk- nélkülünk” intézte a közös ügyeket, melyeknek köre szélesebb volt - tegyük hozzá gyakran kényszerűségből -, mint amelyet az 1867. évi XII. törvénycikk megrajzolt. „Közös-üggyé” szinte bármely nemzeti szuverenitást érintő tiszta magyar ügy átalakulhatott a királyi jog által, miután az uralkodó idegenben lakott és a kamarillával kormányzott. így lett közös, azaz Magyarország befolyásától mentes az udvartartás, a bányák és azok termékei, a pénzverés, a királyi birtokok, melyekre nézve a magyar szuverenitást most Deák - Szekfü szerint - „egy csapással helyreállította.” A közös ügyek számát lényegesen leszállította.

86