Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75
üzenetét Rajner Pál, Bars vármegyei főispánja, felsőházi jegyző, miután a háznagy bekísérte az ülésterembe, 1868. június 28-án este 6 órakor átnyújtotta Dósa Elek képviselőházi ülésvezető elnöknek.34 Július 1-én megtörtént a küldöttség tagjaira történő névszerinti szavazás is. A 376 igazolt képviselő közül 264-en voltak jelen, de 64-en nem szavaztak. Közülük 204-en adtak le érvényes szavazatot, kettő szavazócédula üres volt.35 Ezzel a törvényhozási aktussal beindult a félévszázadig tartó parttalan közjogi vita. A kiegyezés történettudományi értékelése máig lezáratlan, az iskolateremtő Szekfu Gyula szerint, „négyszáz éves közjogi történetünknek 67 a tetőpontja. Ausztriával történt egybeházasíttatásunk óta állami függetlenségünk soha nem volt oly reális és biztos, mint a kiegyezési törvény folytán.”36 Ehhez még hozzáfűzi, „a kiegyezés a lehető legnagyobb mértékben biztosítá függetlenségünket. Sokkal inkább, mint 48.” Csatlakozhatunk e felfogáshoz, amely Csiky Sándor és elvbarátai küzdelmét „a történeti tények csodálóan merész elfacsarásával” vádolja?37 Az 1867. évi XII. törvénycikk 69 paragrafusában - maga Szekfu jegyzi meg - szokatlanul hosszú szövegben szabályozta a közös ügyek kezelését, s szerinte ,részletesen megoldotta az 1526 óta megoldatlan kérdéseket.” A Prag- matica Sanctioból kiindulva vezette le Magyarország „alkotmányos közjogi és önkormányzati önállóságát”, ami az 1791. évi X. artikulusnak felelt meg - írja Szekfu magyarázatában.38 Egyúttal azt is jelentette, hogy az uralkodó Ausztriában is kész volt lemondani az abszolutizmusról, és ott is alkotmányos parlamenti rendszert bevezetni. Ez azt is jelentette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában a közös ügyek intézésébe a két állam törvényhozó testületéi paritásos alapon folynak be. A közös kül- és hadügy, valamint az ezek fenntartására szükséges közös pénzügyek vezetésére közös minisztériumot szerveztek, melynek tagjai a két parlament egy-egy „közösügyi bizottságának,” az osztrák és magyar delegációnak voltak felelősek. Ugyanezen bizottságok állapították meg a közös ügyek költségvetését is; közöttük csak üzenetváltás volt lehetséges, „nehogy központi parlamentté alakuljanak” - írja Szekfu. Háromszori sikertelen üzenetváltás után 34 KN. CXLIX. ülés. i. m. 334. 35 CL. Országos ülés. A küldöttség tagjaira eső szavazatok: Csengery Antal (191), Tre- fort Ágoston (191), báró Podmaniczky Frigyes (181), Somssich Pál (177), Ghyczy Kálmán (169), gr. Bethlen Farkas (168), Krautz Gyula (168), báró Kemény Gábor (161), Bartal György (155), Fest Imre (136). Póttagnak választották Pulszky Ferencet (94) és Semsey Albertet (61). KN i.m. 337. 36 SZEKFU Gyula 1938. 198. SZEKFU Gyula konkrétan Madarász Józsefnek arra az állítására utalt, amelyben kijelentette „a nemzet a hadügy körében törvényhozási jogát ezer éven át függetlenül gyakorolta”, védrendszeréről függetlenül rendelkezett, de most, a közösügyes törvényhozásban, feladni készült azt...” - SZEKFŰ Gyula 1938. 200. 38 HÓMAN Bálint - SZEKFŰ Gyula 2002. CD-ROM. 85
