Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75
gyűlés is küldöttséget választ, s javaslatot tesz a quóta arányára - föltételül természetesen azt tűzvén ki erre nézve, hogy megállapodás a dologban csak akkor történik, ha azok elfogadják a delegátióra vagy általában a közös ügyekre nézve kimondott elveket” - de ez mégsem célszerű. A közelgő nyári szünetre való tekintettel előrelépés szükséges hiszen az 1868-as állami költségvetést nem lehetséges kidolgozni anélkül, hogy nincs eldöntve a quota és az államadóságok- ból való részesedés aránya. Az utóbbit kormányszinten kell kidolgozni, vita esetén a két törvényhozás dönt küldöttségeik által, hiszen a „kölcsönös felvilágosítás, kölcsönös capacitació szokott egyességre vezetni.”30 Érezte Deák, hogy a magyar ellenzék garanciákat kérő észrevételei nem teljesen alaptalanok, ezért bizonyos pontosítást javasolt a kormány előterjesztésben. A eredeti javaslat szerint „az országos küldöttség feladata lesz az ő felsége többi országai törvényhozása által kiküldendő választmánnyal... előzetes értekezésbe bocsátkozni”, s az itt kialakult álláspontot kell a törvényhozás elé terjeszteni. Deák ide szúrná be, hogy a kormány „saját javaslatával együtt terjeszti elő az országgyűlésnek.” Természetesen Deák javaslatát azonnal támogatta Lónyay Menyhért pénzügyminiszter.31 Tisza Kálmán fenntartotta korábbi álláspontját, s megismételte, helyteleníti a küldöttség útján történő tárgyalást az örökös tartományokkal, hiszen mindenütt kormányok által történik „az egymással teljesen szabad és független nemzetek” érintkezése. Madarász József sarkított álláspontjának megfelelően ezt megtoldotta: az örökös tartományban nincs is „valóságos alkotmányosság.” Deák felé is tett egy oldalvágást, „önámításban él” mondta, s hozzáfűzte célozva a törvényjavaslat elvi szerzőjére, „legyen az, bár az egész világ legnagyobb bölcse: botolhat mégis, és minél nagyobb, annál nagyobbat botolhat.” Befejezésül Kossuth Lajos 1867. május 22-én kelt Kassandra-levelének szavait idézte, melyet kénytelen volt megszakítani, hiszen a jelenlévő Andrássy miniszterelnök kétszer is rákérdezett: Madarász rendíthetetlenül idézte a volt kormányzót: „Lassan-lassan lelebben a fátyol a bécsi alkudozások titkairól. Úgy látszik, mind ez kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt regisztrálja.” 32 Ezzel a „a Reichsrath küldöttségével tanácskozandó küldöttség” című törvényjavaslat általános vitáját Szentiványi Károly házelnök lezárta, majd bejelentette a részletes vita megkezdését. A törvényhozás további érdemi vita nélkül még aznap elfogadta látható többséggel felállva - Deák módosító javaslatának beépítésével - a kormány törvényjavaslatát.33 Nyomban átküldte a felsőháznak, amely még aznap megtárgyalta. így a főrendek 30 Uo. 330. 31 Uo. 330-331. 32 Uo. 331-332. 33 Uo. 332. 84
