Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75
Képviselőházi felszólalásában leszögezte - élete végéig e véleményét soha nem módosítva „olyan közös ügyeket, melyek Magyarországot az osztrák tartományokkal közösen terhelnék, se hazám törvényeiből kinézni, se soha a történelemből megtanulni képes nem lévén, azokhoz - hogy milyennek legyenek azon közös tárgyak, melyek delegatiók vagy az osztrák közös tartományok hozzájárulásával lesznek elintézendők - nem szólhatok, mert én ilyeneket nem ismervén, véleményemmel hozzájárulni képes nem lehetek.”29 Annak ellenére, hogy „az én hozzájárulásom nélkül is meghozott törvényről van szó,” de törvénytisztelőként - tette hozzá - elmondja kifogásait. Szerinte a közös ügyi törvény 55-60. §-ai és a 67. §. sem határozta meg pontosan, hogy „delegátusok útján kelljen meghatározni” az államadósságokból Magyarországra eső részt. Szerinte nem ilyen „quasi delegáció” révén kell egyébként sem e kérdést tárgyalni, hanem a két törvényhozás kölcsönös egyetértésével, nemzetközi szerződés útján. Egyébként is, a közös ügyi törvényeket csak akkor lehet alkalmazni, ha „az osztrák örökös tartományok független felelős minisztériuma életbe léptetve és alkotmánya jogilag létre hozva lesz.” Csiky még mindig a csorbítatlan nemzeti függetlenség talaján állt, így érhetők további szavai is: hazánk alkotmánya „teljesen helyreállítva nincs,” Magyarország társországainak, „Horvátországnak a 48-dik törvény által megállapított képviselői még itt e teremben nem ülnek, sőt az országgyűlésben való részvételre meghíva sincsennek.” Erre többen közbekiabáltak, s oly zaj támadt, hogy Csikynek kellett megkérni képviselőtársait, „méltóztassanak türelemmel lenni.” A zaj nem csillapult, ezt látva Deák Ferenc kért szót. Jó taktikusi képességét most is ügyesen kamatoztatta. A kormány határozati javaslatát magyarázatában tárgyszerűen kettébontotta: „Az egyik a quótának, azon aránynak meghatározása, mely szerint Magyarország a törvényben kijelölt közös költségek megállapításában” küldöttség útján vesz részt. A Lajtán túli országgyűlés is hasonlóan jár el, a kidolgozott előterjesztést a saját országgyűléseik elé terjesztik megfontolásra: megegyezés hiányában „ő felsége fogja a kérdést eldönteni.” E tárgytól eltérő az államadósságok viselésében való eljárásmód. Ha a két fél országgyűlése nem egyezik meg, akkor sincs fenntartva a döntés joga az uralkodónak, mert „e fölött a két országgyűlés egyezkedés útján határoz.” De a delegációk sem dönthetnek, csupán „a külügy és a hadsereg költségei” tartoznak rájuk, s határoznak „a törvény erejével.” Ezután Deák egykori jurátustársa felé fordult - Vitkovics Mihály pest-budai ügyvédi irodájában dolgoztak együtt az 1820-as években - s így folytatta: „...az államadósságok nem tétettek a delegá- tióhoz, s nézetem szerint éppen ebben téved Csiky Sándor képviselő úr, midőn a küldöttséget és a delegátiót egy tekintet alá veszi, mintha az mindenik egyforma hatáskörrel bírna...” Majd hozzátette, „megvárhatjuk míg a Lajtán túli ország29 Uo. 328.
