Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75
nős jóakarattal és engedékenységökkel önmagok oldották meg.”23 Le is szavazta Tisza Kálmán módosító javaslatát a képviselőház kormánypárti többsége 79 igen, 202 nem szavazat mellett, 2 tartózkodás mellett.24 Előre kiszámítható volt, hogy a képviselőház 1867. június 28-ra kitűzött ülése szintén parázsló vitától lesz hangos. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter első ízben tett javaslatot egy küldöttség felállítására, mely a jövő évi költség- vetés előterjesztésének előfeltételeként a közös ügyek megtárgyalására felveszi a kapcsolatot az osztrák tartományok illetékes delegációjával. Megvitatja a kormány által kidolgozott előterjesztést a quótáról, azaz a közös költségekhez való hozzájárulás mértékét, beleértve az államadósságokat is.25 A Balközép képviseletében Tisza Kálmán kért szót, és a küldöttség megválasztását egyenesen törvénybe ütközőnek nevezte, mivel az államadósságok tárgyában előzetes egyeztetés szükséges a két kormány között. Javasolta, „várjuk be az elvállandó teher fölötti alkudozással azon időpontot, midőn azon másik országgyűlés oly törvényes határozatokat hozand, melyek által megnyugtatva érezhetjük magunkat aziránt, hogy a magyar alkotmányt, újabb alakjában legalább, tiszteletben tartandónak ismerik el, megnyugtatva aziránt, hogy a közös ügyek örvénye... körének tágítása, s a kezelési mód változtatása által reánk nézve még veszélyesebbé tétetni nem szándékoltatik.”26 E cirkalmas körülírás valójában azt jelentette, hogy a képviselő lényegében garanciákat kért arra vonatkozóan, hogy a birodalom másik felének törvényhozása nemcsak akceptálja a magyar javaslatokat, hanem előzetesen kötelezettséget vállal azok elfogadására. A Szélsőbal részéről Bobory Károly fejtette ki frakciója álláspontját. Cegléd városának hajlíthatatlan 48-as alapállású neves országgyűlési képviselője határozottan leszögezte: „... én és elvrokonaim a közös fejedelmen kívül Ausztriával soha közös ügyet el nem ismertünk,” ezért a delegáció „megválasztásához szavazatunkkal nem járulunk.”27 Bobory tényszerű közléséhez Böszörményi László azonnal csatlakozott, arra is utalt, hogy Tisza Kálmán fenntartásait is osztja. Szerinte Bécs attól tart, hogy „még ma sincs az engedés mérve meghatározva, a mi alkotmányunk szerint”, vagyis nem biztosak a magyar álláspontban az államadósság vállalásának mértékét illetően, illetve „az összes közös érdekű- eknek nevezett kérdésekkel, melyek közt a pénzláb, vasútnak, s adórendszer is emlitettetik.”28 A törvényhozók figyelme továbbra is a szélsőbal padsorokra irányult, mert Csiky Sándor emelkedett szólásra. 23 Uo. 268. 24 Uo. 286-287. 25 Uo. CXLVIII. Országos ülés. 325. 26 Uo. 326. 27 Uo. 327. 28 Uo. 327. 82
