Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75
A hét képviselő tüntető távolmaradása a koronázásról, következetes politikai állásfoglalásuk bizonysága, a kiegyezés létrejött formájának jelképes elutasítása volt. Viszont e ténnyel korszakváltás kezdődött, véget ért az alkotmányellenes állapot az országban. Ferenc József koronázása régi pompával, ősi magyar szokás szerint ment végbe 1867. június 8-án Budán; a koronázást végző „Simor János esztergomi érseknek, a székesfehérvári iparosfiúnak a nádorság szünetelése következtében a miniszterelnök segédkezett” - jegyzi meg lakonikusan Szek- fu Gyula történész.20 A nemzet valóban „lélegzetvételhez” jutott, a koronázás napján az uralkodó általános amnesztiát hirdetett, az összes politikai foglyok hazatérhettek. Hasonlóan az emigrációba kényszerültek, akiknek azonban a királynak és az ország törvényeinek hűséget kellett fogadniuk. A nemzet ezen túlmenően elégtételt követelt a szabadságharc katonáinak és áldozatainak. Az ellenzék a rokkant honvédek, valamint a honvédek özvegyei és árvái számára államsegélyt, továbbá a volt honvédeknek nyugdíjat kívánt. Tanulságos felidézni Tisza Kálmán szavait a képviselőház 1867. június 21-i üléséről, amikor indokolta benyújtott önálló képviselői indítványát: „... mindnyájan tudjuk, miért küzdöttek és miképp küzdöttek 1848-49-ben a honvédek. ...Még az elnyomás perceiben is ama gyászos halmot, mely a nemzet legszebb reményeit és leghűbb fiai egy részének hűlt testét fedezi, a dicsőség fénye ragyogta körül..., egyedül az, mely áttört a sötét éjszakán, mely hazánkra borult, adván vigaszt a honfi bánatának, adván reményt az általános csüggedés közepeit, és figyelmeztette egyúttal a világot..., itt egy akarat- és életerős nép, mely bukásában is életrevalóságának adta jelét.”21 Az új politikai viszonyok között erkölcsi és anyagi jóvátételt vár az ország, beleértve a nyugdíjakat is. Vay Béla báró Tiszától eltérő javaslatot tett, s célozva az uralkodói pár gesztusára, hogy a „koronázási tiszteletdíjat” a 48-as honvédeknek ajánlották fel, s ebből honvédsegélyző alapot képeznek, kijelentette: a polgárok is hasonlóan tegyenek, önkéntes adományokkal növeljék annak összegét, ne a törvényhozás szavazzon meg egy meghatározott összeget, amelyet majd adók vagy kölcsön útján lehet biztosítani.22 A kormány képviseletében Horvát Boldizsár igazságügyi miniszter válaszolt egyeztetett kormányálláspontot kifejtve Tisza indítványára. Szavai egyrészt rideg kevélységről tanúskodtak, másrészt azt sugallták, hogy a gyűlölet, a harag és gyanú időszakát a kölcsönös bizalom s a megértés kora váltsa fel. Leszögezte: „A kormány álláspontja nem a fegyveres erő vívmányain, hanem a 48-dik évi törvényekből vont jogfolytonosságon alapul. A viszály kérdését a trón és nemzet között nem a fegyver éle döntötte el, hanem azt a viszályban állott felek kölcsö20 HÓMAN Bálint - SZEKFŰ Gyula 2002. CD-ROM 21 KN. CXLII. Országos ülés. 267. 22 Uo. 268. 81
