Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75

„Éljen a haza! Nem helyes!” ez azonban már csekély visszhangra talált.3 Az ülésvezető elnök ezután a részletes vitát nyitotta meg. A bizottsági kisebbségi véleményt követő képviselők közül Nyáry Pál még bejelentette, „tagadó szavazatainkat ülve maradással nyilvánítjuk.” Ezt követően Tóth Vilmos és Joanno- vics György jegyző felolvasta mind a 69 szakaszt. Ez rövid ideig tartott, melynek végén a házszabálynak megfelelően az elnök megkérdezte, „a munkálat, a bevett szokásnak szerint, még egyszer felolvastassék?” Körülnézett, „Fölolvasottnak tekintjük!” hangzott a többségi vélemény, mire felszólította a képviselőket: „Méltóztassanak tehát azok, kik a munkálatot részleteiben is elfogadják, fölállani. (Megtörténik.) Elfogadtatván részleteiben is a javaslat, határozattá válik, s mint ilyen a mélt[óságos] Főrendekkel közöltetni fog.” Tényszerűen közli Csiky Sándor Naplójában: „... az Elnök nem szavazott, az ülés rfeggel] 10. órakor kezdetett, a szavazás után a szélsőbaloldal a termet elhagyá vélem együtt.”4 A kiegyezés utolsó látványos eseménye a királykoronázás vitája még hátra volt, hisz a törvényes királynak kellett szentesítenie az új közjogi helyzetet magalapozó sarkalatos törvényeket. Az ünnepélyes eseményt beárnyékolta az a tény, hogy az Itáliában élő volt kormányzó Kossuth Lajos, ekkor már kibontatta „a régi közjogi jelszót.” Deák Ferenchez 1867. május 22-én intézett Nyílt levelében messzetekintő súlyos szavakkal tiltakozott a közösügyes alku ellen, mely kiiktatja nemzetünket azok sorából, akikkel „.. .az európai történelem prog- ressusában (folyamatában) számolni lehet, számolni kell, s melyeknek a történelem logikája jövendőt ígér, hacsak a história önálló tényezői sorából öngyilkos kézzel magukat ki nem törlik.” Emlékeztette Deákot, 1861-ben megfogalmazott feliratában helyesen hangsúlyozta, „a jogot, melyet az erőszak elveszen vissza lehet szerezni, s veszve csak az van, amiről a nemzet maga lemondott.” S most az történik, hogy „a jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeláldozás sikamlós terére jutottál”. A Béccsel való alkudozások titkairól már fellobban a fátyol, úgy látszik „az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt registrál- ja.”5 Deák, Kossuth „vádiratára” röviden válaszolt. Elkerülte a polémiát, válaszának lényege abban állt, hogy nézeteit senkire sem kényszeríttette rá, politikáját nem szenvedélyekre, hanem a hideg megfontolásra alapozta. Kossuth Kasszandra-levele csekély hatással volt a politikai erőviszonyokra, 1867. május 29-én a kiegyezési törvények részletes vitájának lezárásakor csak némileg csökkent a támogató képviselők száma: 209 honatya igennel szavazott, 89-en a közös-ügyi javaslat ellen foglaltak állást, míg 83 képviselő tartózkodott.6 A Felső3 Az 1865. évi december 10-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. (A továbbiakban: KN.) Szerk. Greguss Ágost. Pest, 1867. 4. köt. 139.

4 Csiky Sándor Naplója.

5 Kossuth Lajos ún. Kassandra-levelének értékeléséről. Lásd: SZABAD György: 2002. 228-232.

6 SOMOGYI Éva 1981. 205.

76