Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75

ház 1867. június 1-én, átiratban értesítette a képviselőházat a határozat elfogadásáról.

A Kiegyezést rögzítő 1867. évi XII. törvény szentesítése előtt a király- koronázás még hátra volt. Ezt megakadályozni már nem lehetett, a képviselőházban a „baloldal” két frakciója - a balközép és a szélsőbal - együttes fellépésével azért megpróbálta késleltetni. 1867. június 1-én, a képviselőházi vitában Csiky Sándor javasolta, hogy „ő felsége V. Ferdinánd, s trónörököse Ferenc Károly egyenesen a nemzethez, s így az országgyűléshez intézendő diplomáciai okiratokban mondjanak le a... trónöröklési jogukról, s csak ezután következhet a „koronázási szertartás.”7

Mosolyt fakasztott a képviselőkben ezután Tisza Kálmán (Debrecen) indítványának fogadtatása, mert Ráday László jegyző kijelentette, „oly rossz az írás, hogy nem tudom elolvasni.”8 Tisza ugyanis kérte egy olyan törvényjavaslat azonnali beterjesztését, mely a koronázási hitlevéllel együtt „a törvényhozás minden tényezője által elfogadtassák még a koronázás előtt”, s ez kimondja: az uralkodó „maga sem ragaszkodik többé az 1861-dik évi leirat azon pontjához, mely Magyarországot provinciájaként akarta feltüntetni,” az osztrák császárság tartománya lenne.”9

Az országgyűlés 1867. június 4-i ülésére vette napirendre a koronázás megtárgyalását. Ezen Böszörményi László határozati javaslatot nyújtott be a király-koronázás elhalasztása témakörben. Indokolása szerint, „a koronázás az ország alkotmánya és törvényeinek, különösen az 1848-diki törvényeknek, a jogfolytonosság kívánata szerint leendő teljes és tettleges helyreállításáig, törvényesen meg nem történhetik.” A szélsőbal Böszörményi javaslata mellett felsorakozott, 13 képviselője aláírásával támogatta. A bekiabálásokra Böszörményi felolvasta elvbarátai nevét: Madarász József, Csanády Sándor, Halász Boldizsár, Markos István, Csiky Sándor, Válly János, Kállay Ödön, Patay István, Vidats János, Oláh Miklós, Deáky Lajos, Bobory Károly, Almásy Sándor.10

Ezt követően rátértek az elfogadott napirendnek megfelelően a koronázási hitlevél, esküminta és lemondásokra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására. Itt kért szót Madarász József, és indokolta elvbarátai álláspontját.11 Ügyes taktikázással a kormánypárti miniszterek (Eötvös József, Lónyay Menyhért) 1861. évi beszédeit idézte a közös ügyek stb. elutasítását illetően. Andrássy Gyula június 1-i beszédére utalva pedig kijelentette, „nekünk nem szabad többé előidézni engednünk a Lipót alatti kort, midőn labancokra és kurucokra oszlott a nemzet;

7 KN. CXXXI. Országos ülés. (1867. június 1.) 226-227.

8 Uo. 234.

9 Uo. 228.

10 Uo. 241.

11 Uo. 241-245.

77