Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 18. (Eger, 2007)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Sebestény Sándor: A „hevesi ügy” 1867-ben (Csiky Sándor Naplója) • 75

A vita utolsó napján, 1867. november 6-án — szokása szerint — Deák Ferenc kért szót, amikor már minden érv és nézet elhangzott. Újra leszögezte, hogy a vitára fordított időt nem tekinti elveszettnek, mert arról van szó, hogy „a szabadság összeegyeztessék a renddel.” A megyerendezést a politikai élet legsürgetőbb megoldásra váró kérdésének tartja, de az új jogi szabályozás előtt a jelenlegi törvények értelmében kell megítélni Eger esetét. A megyéket nem kívánja „csupán közigazgatási testületekké devalválni,” hiszen „a megyék nemcsak támaszai, de politikai iskolái is voltak az állam életének,” de csak arra nyújtana lehetőséget, hogy a kormány esetleges vitatott rendeletéi ellen felírást intézhessenek: „Csak ezen jognak gyakorlata végtelenségig ne terjedjen, és a közigazgatást lehetetlenné ne tegye.” Történelmi előzményekre is hivatkozott, az 1805. évi V. te. rendkívüli ügyekben királyi biztos kiküldését rendeli el, márpedig „a hevesi eset rendkívüli.”

A kormány tehát nem a törvény ellen, hanem annak értelmében járt el, s inkább akkor volna felelősségre vonható, ha rendeletét a megye jogosulatlan szembeszegülése miatt nem tudta volna végrehajtani. Vannak, akik Heves vármegye közgyűlésének eljárását jogosnak nevezik - folytatta Deák -, mert azzal érvelnek, hogy a törvénytelennek vélt felsőbb rendeleteket joggal lehet félretenni. A gyakorlat azonban ezzel ellenkező, van felírási jog egészen az uralkodóig, de ha a kormány vagy a király a rendeletet nem vonja vissza, akkor azt végre kell hajtani, ellenkező esetben királyi biztost kell kiküldeni. S akkor van lehetőség a sérelmet az országgyűlés elé terjeszteni. Ez ellen nem lehet az 1823-iki esetekre hivatkozni, mert akkor a megyék ellenállása nem egy kormányrendeletre, hanem az alkotmányosság alapjainak védelmére vonatkozott. (Az utalás az első reformkori országgyűlés összehívására illetve illetékességére vonatkozott.)

Más esetekben, mint az 1847 előtti „adminisztrátori rendszer” behozatala is mutatja, a megye ellenállása sohasem terjedt a tiltakozásnál és felírási jognál tovább. A felsőbb parancsok feltételének joga nem „politikai rendeletekre,” hanem „bírói parancsolatokra” vonatkozott. „Heves vármegye tehát oly jogot követelt magának, midőn a miniszteri rendelet teljesítését határozottan megtagadta, mely a megyéket se a törvény, se a törvényes gyakorlat szerint soha nem illette.” Leszögezte, „ily izgatásokat, s azoknak terjedését és káros következéseit minden törvényes eszközökkel meggátolni, a kormány szent kötelessége.”

Deák körültekintő beszédében kitért arra a véleményre is, hogy a kormánynak sem jogilag, sem politikailag nem volt elég indoka, hogy Heves vármegye ellen így járjon el, minthogy izgatás nem történt. Itt Deák Kossuth Lajos leveleire, s nézeteire tért ki, anélkül, hogy nevén nevezte volna a kormányzót. Kifejtette, nem érzi magát feljogosítva, hogy egy távollevő nézeteit támadja, nem is ez a célja, nem vonja kétségbe jogilag és erkölcsileg, hogy politikai nézeteit Kossuth „a hazába küldi,” de úgy érzi figyelmeztetnie, kell. Nem tudja megérteni, hogy vannak „alkotmányunk alatt élő” állampolgárok itthon, akik

99