Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 17. (Eger, 2005)

TANULMÁNYOK - Halász Csilla: Az egri főkáptalan hiteleshelyi tevékenységének utolsó korszaka (1821-1887) • 79

Az egri főkáptalan hiteleshelyi tevékenységének utolsó korszaka (1821-1887) A káptalanok és konventek középkori hiteleshelyi működésével számos tanulmány foglalkozik. Ezzel ellentétben az újkorban zajló tevékenységüknek részletes vizsgálata eddig nem számított a történészek körében közkedvelt témának. Mindössze egyetlen összefoglaló mü született, ezért nincs is lehetőség általános következtetések levonására a középkor utáni hiteleshelyi tevékenységet illetően. A tanulmány fő tengelyét az egri főkáptalan 1821 és 1887 között hitelesített mintegy 1500 darab oklevelének vizsgálata, csoportokba sorolása, és a csoportokon belüli jellemzők - illetve eltérések, különlegességek - kiemelése adja. Az oklevelek tartalmi és formai ismertetőjegyeinek a középkoriaktól eltérő, vagy megegyező jellemzőinek felvázolása is fontos részét alkotja a munkának. Az utolsó fejezet az egri főkáptalan hiteleshelyi tevékenységének területi hatósugarát mutatja be. A XVI. században a hiteles helyek jelentősége a régebbi időkhöz viszonyítva megcsappant, ennek számos oka volt. Egyrészt a fegyelem lanyhulása a káptalanokban és a konventekben, és az erre irányuló reformok sikertelensége. A fegyelem csökkenését elősegítette az általános rossz helyzet, a szerzetesek és a káptalani tagok számának csökkenése, s az ekkor Európa-szerte általánossá váló commendator-rendszer, azaz világiak kezébe került az adott egyházi intézmény. A protestantizmus kialakulása és terjedése is jelentős szerepet játszott a hiteles helyek pusztulásában, bár nem közvetlenül, hisz működésüknek inkább polgári jogi intézményi jellege volt. 1526 után a törökök másfél évszázadig tartó állandó jelenléte is jelentős mértékben rontotta a XVI. század zavaros közállaÁltalános egyházi reformtörekvés az 1545-63 között ülésező tridenti zsinat, mely a káptalanok fegyelmének erősítésére is intézkedéseket hozott. 79