Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 17. (Eger, 2005)

FORRÁSKÖZLÉSEK - Nemes Lajos: Eger város az 1839-1843. évi gazdasági pénztári számadások tükrében • 129

Vizsgáljuk meg tételesen, milyen forrásokból álltak a bevételek? Ide tartoztak a vásári, piaci és kocsmáltatási bevételek. A város a kocsmáit már a XVIII. században, piacának és vásárainak egyes bevételi forrásait pedig a XIX. század első felében haszonbérbe adta. Mivel a bérleti díj a bérlővel kötött szerződés szerint meghatározott összeg volt, így arra a város biztosan számíthatott, újabb szerződés kötésekor azt még emelhette is. A város a XIX. században a részére privilégiumban biztosított négy országos vásárát megtartotta, mégpedig januárban, májusban, júliusban és ami ténylegesen nagy bevételt jelentett, Szent Mihály napján, vagyis szeptember 29-én. A piacra és a vásárra érkező és ott árulni szándékozó kereskedők, iparosok és mezőgazdasági termelők áruik után a város által meghatározott vámot voltak kötelesek fizetni. Ennek a behajtását és így a hasznát bérbe adta a tanács. A kocsmáitatás és a vásári bevételek igen jelentősek lehettek a bérlő számára is, amit az éves bérleti összeg, a 9016, majd 9200 vFt mutat. Ha a gazdasági pénztárba befolyt összegeket nézzük, akkor ez volt a legbiztosabb és esetenként a legnagyobb tétel a bevételek közt. Azt, hogy milyen súlya volt a kassza gazdálkodásában ennek a tételnek, az is mutatja, hogy amikor az 1841/42-es gazdasági évben az addigi bérlő Szalay Antal helyett a város más személlyel, mégpedig Ruzsin Ferenccel kötött szerződést, s az addigi bérlő 2197 vFt 40 kr.-ral adós maradt, ez azt eredményezte, hogy az éves gazdálkodást hiánnyal zárták. A város saját ingatlanokkal rendelkezett, melyeket bérbe adott, s azokból jelentős bevétele volt. Az árendált ingatlanok közt boltok, lakások, a bikaakol melletti ház, a bakterház, városi mészárszék és kert is volt. A boltok a városháza alatt, a piac mellett voltak, tehát a kereskedés szempontjából nagyon jó helyen feküdtek. A bérlők egy része hivatásszerűen kereskedelemmel foglalkozott, így őket, mint kereskedőket, vasárusokat vagy gyógyszerészeket említik a számadások. A bérlők másik csoportját a mesteremberek tették ki, akik közt üveges, asztalos, szabó és kesztyűs volt. A város mészárszékét értelemszerűen képzett céhbeli mészáros, a város Cifra kapunál lévő bakter házát pedig az oda felfogadott bakter bérelte. A bérleti díjak az ingatlanok értékétől függően változtak. A boltok éves bérleti díja 100-300 vFt között ingadozott, a lakásoké 80-140 vFt között, a házé 60 és 70 vFt, a bakterházé 30 vFt volt. A mészárszék bérleti díja az első két évben 400, a második két évben 500-500 vFt volt. A boltokból és házbérletekből befolyt összeg a vizsgált korszakban folyamatosan emelkedett. 1839/40-ben 2883 vFt 57 kr., 1840/41-ben 3038 vFt 48 kr., 1841/42-ben 3551 vFt 27 kr., 1842/43-ban pedig 3673 vFt 29 kr. volt. Az 1839/1840-es évben volt egy jelentős tétel a gazdasági pénztár bevételei között. Kiárusították a pincében lévő bort, az ott talált szüretelő edényeket, kádakat, sutúkat és hordókat, melyek 1853 vFt 20 kr. bevételt eredményeztek. A januári országos vásárt Remete Szent Pál napján, vagyis január 15-én tartották. 131