Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 17. (Eger, 2005)

FORRÁSKÖZLÉSEK - Nemes Lajos: Eger város az 1839-1843. évi gazdasági pénztári számadások tükrében • 129

A városnak a XIX. században két malom volt a tulajdonában, a városi alsó és felső malom. A malmok őrlési bevétele már a XVIII. században sem jelentett komoly bevételt. Jelentős bevételük a vizsgált számadások szerint is csak akkor volt, ha a város által olcsón beszerzett gabonát innen forgalmazták. A malmokból származó bevétel 1839/40-ben 1487 vFt 30 kr., 1840/4l-ben 1300 vFt, 1841/1842-ben 5947 vFt 30 kr. volt. Az 1842/43. évben a malmokból már nem volt bevétele a városnak. A tűzesetek elleni védekezés minden településnek, így Egernek is elemi érdeke volt. A tűz elleni védekezésre fel kellett készülni megfelelő eszközökkel. Erre a város külön összeget biztosított, az ún. polgári pénzekből és a tűz, illetve a tűzveszély okozás miatt kiszabott bírságokból. A pénztár bevételeihez képest jelentéktelen összegnek számított az ilyen címen befolyt összeg. A városi tanács a kisebb szabálysértések bírságait a gazdasági kasszába fizettette be. A város limitálta a pékek által sütött kenyerek, kiflik, zsemlék és és egyéb péksütemények súlyát és árát is. Ugyanígy meghatározták azt, hogy az egyes kimérendő állatok meghatározott testrészeiből származó húst mennyiért árulhatják a mészárosok. Gyakori volt, hogy a pékek és a mészárosok megszegték a limitáció által előírtakat. A város megbüntette azokat is akik vétettek a közegészségügyi előírásai ellen, s nem megfelelő minőségű terméket mértek. Ez a pékek esetében a pékárú nem megfelelő megsütését jelenthette, amikor vagy nem sütötték meg eléggé, vagy túlsütötték az árut. A mészárosok esetében a romlott hús mérése tartozott ide. A gyakori szabálysértés a nem megfelelő mérőeszköz használata. A város tanácsa gyakran ellenőriztette az eladók mérőeszközeit, összehasonlítva azokat a város hitelesített mértékeivel. A kihágókról a számadás így ír: „hibás hús mérő fontot használt", „hamis fonttal mért", „iccék hibás volta miatt megbüntették". Ez utóbbi megjegyzés egy kocsmárosra vonatkozott. Büntette a város azt is, ha az elkövető szándékosan kisebb súlyú terméket állított elő, vagy szándékosan kevesebbet mért valamiből. A szabálysértések közé tartozott az is, ha valaminek az árusítását megtiltotta a tanács és azt valaki mégis árusította. Ilyen eset volt, amikor az 1840/4l-es évben három személy a tilalom ellenére juhhúst árult. A gazdasági pénztárba fizették be azt az összeget is, amelyet a tolvajoktól elkobzott áruk kiárusításából nyert a város. Jelentős tételt tett ki a város bevételei között az, amit a számadások összefoglalóan egyéb bevételek címén említenek. Ide jegyezték be a vékák, fontok, iccék kopásából származó bevételeket, a vásárok alkalmával bérelt sátorhelyekért befizetett összegeket, az összegyűlt trágya eladási árát, egy esetben az elkobzott pálinka árát. Ugyanakkor az egyéb tételek közt jegyezték fel a Grőber Ferencnek eladott Cziglédi szőlő árából befolyó pénzt. Az eladott lovak árát, a bitang holmik eladási árát, egyes személyek korábbi tartozásainak megfizetését, a város kezére került Fazola-féle szőlőben termett bor értékesítéséből befolyt összegeket, valamint az ugyanitt termett cseresznye árát is. Ide folytak be azok a pénzösszegek és azok kamatai is, amelyeket a város kölcsönadott az előző évek132