Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 17. (Eger, 2005)

TANULMÁNYOK - Szabó Jolán: Gyöngyös történeti irodalmáról • 111

Gyöngyös történeti irodalmáról A történelemmel foglalkozók számára a historiográfia nem öncélú, a tudománytörténet - akár egy város históriájának történeti vizsgálata során is segítséget nyújt úgy az irodalomban való eligazodásban, valamint a további kutatás irányvonalának kijelölésében. A Gyöngyösről írott történeti munkák historiográfiai vizsgálatakor is ez a cél vezérelt: áttekinteni és értékelni az eddig megjelent publikációkat, s ösztönözni a város történetével foglalkozókat a hiátusok vizsgálatára. A magyarországi városok történetének kutatása a XIX. században kezdődött. Múltjuk akkor vált fontossá, amikor a jelenük került az ország további sorsa szempontjából a figyelem központjába. A polgári átalakulás reformkori programja nem kerülhette és nem is kerülte meg a városok kérdését, s a történeti szituáció orientálta magát a tudományt. A történetírás ebben a korban ugyan erőteljesen leíró jellegű és kifejezetten középkori irányultságú volt, de emellett a jelen kihívásaira is megpróbáltak választ találni. A század második felében jelent meg a magyar történettudomány érdeklődési körében a helytörténet mint önálló kutatási téma és terület. A kiegyezést követően a tudományág intézményrendszerének kiépülése megteremtette a feltételeket, a levéltárak megnyitása pedig a lehetőséget biztosította a kutatók számára.

1 1869-ben Márki Sándor a Századokban közzétett felhívásában a vármegyei monográfiák megírásának szükségességére hívta fel a figyelmet, 1872-ben Pesty Frigyes és Fraknói Vilmos el is készítette és publikálta a módszertani útmutatót ehhez.

2 Velük polemizált Tagányi Károly, aki 1894-ben tervezetüket megvalósíthatatlannak ítélte, s egy másik, sokkal inkább követhető szempontrendszert adott.

3 Voltak, akik történeti naptárak, évkönyvek összeállítását javasolták a kutatások megkönnyítése érdekében. A történetírói igény mellett a 1 GUNST Péter, 1995. 148-152. 2 MÁRKI Sándor, 1869. 681-682.; PESTY Frigyes-FRANKL Vilmos, 1872. 412416. 3 TAGÁNYI Károly, 1894. 364-371. 4 MÁRKI Sándor, 1871. 722-724.; DOBÓCZKY Ignác, 1868. 205-209. 111