Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)
TANULMÁNYOK - Cseh Zita: Eger város Forradalmi Nemzeti Tanácsa az 1956-os forradalomban • 115
kezlet után felkereste a városi forradalmi tanács vezetőit, s az együttműködés szükségességéről és lehetőségeiről tárgyaltak. 26 Mint volt róla szó, a borsodi forradalmi események jelentős hatást gyakoroltak a hevesi történésekre. így érthető, hogy az egri forradalmi tanács első és az idő szűkössége miatt - egyetlen külkapcsolata" is a borsodiakkal volt. Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa október 30-án vette fel hivatalosan a kapcsolatot a régió legjelentősebb forradalmi szervezetével, a Borsod Megyei Munkástanáccsal. Az egri küldöttség a tárgyalások végeztével úgy döntött, hogy csatlakozik a Borsod megyei dolgozók állásfoglalásához és követeléséhez, mely a kialakult politikai helyzettel kapcsolatban a kormányhoz képest radikálisabb állásfoglalást fogalmazott meg. A találkozóról kiadott közleményben az egri forradalmi tanács kihangsúlyozta, hogy céljuk a valóban önálló, független, demokratikus nemzeti magyar jövő építése. 27 November 2-án a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem épületében került sor az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanács alakuló ülésére, melynek mintájaként a győri Dunántúli Nemzeti Tanács szolgált. Az ominózus eseményen Heves megyét dr. Korompai János, a Heves Megyei Tanács Forradalmi Tanácsának elnöke és a MEFESZ első embere, Nagy Pál képviselte. Az összejövetelen részt vettek Békés, Borsod, Heves, Nógrád és Szolnok megyék, Miskolc város és a Nehézipari Műszaki Egyetem képviselői. A gyűlésen elfogadtak egy 15 pontból álló határozatot, melynek szövege a november 4-i Heves megyei Népújságban is megjelent. A szovjet intervenció miatt a nemzeti tanács érdemi tevékenységet nem tudott kifejteni. A szovjet katonai alakulatok november 4-e délutántól minden akadály és különösebb fegyveres incidens nélkül kezdték el Heves megye megszállását. Eger város védelmének fokozottabb biztosítása érdekében délelőtt Kádas Géza néhány főiskolás kíséretében felkereste a verpeléti katonai laktanya parancsnokát, de a tárgyalás nem járt sikerrel. Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsa a szovjet katonai invázió hírére a főiskola épületéből a laktanyába tette át a székhelyét, ahol rögtön megtárgyalták a kétségbeejtő helyzetet. A jelenlévők között komoly vita alakult ki a katonai ellenállással kapcsolatban, melynek részleteit a büntetőperek irataiból nehéz hitelesen rekonstruálni. A dokumentumok szerint Jobb Lászlónak az volt a véleménye, hogy a honvédelmi miniszter érvényben lévő parancsát, amely megtiltja, hogy a honvédségi alakulatok bárkire is lőjönek, nem szegi meg. Többek viszont fegyveres ellenállást követeltek, így végül a városba vezető útvonalakra páncéltörő ágyúkat állítottak fel. A szovjet harckocsik bevonulásáig honvédjárőrök cirkáltak az utcákon. Jobb László a '80-as évek végén a következőképpen emlékezett vissza a történtekre: „Mve/ pontos értesüléseim voltak a Népújság, 1956. november 4. Népújság, 1956. október 31. 128
