Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 16. (Eger, 2004)
TANULMÁNYOK - Csiffáry Gergely: Timsógyártás a régi Magyarországon • 5
Külső timsóbánya Létezett Párádon, a faluhatár délkeleti oldalán, a településtől 6-7 km távolságra, az ún. Hagymás-völgyben egy másik timsóbánya. Ez azon a területen állt, ahol utóbb a Károlyi-uradalom ún. Sándor-réti majorja volt. 66 Az Orczy család több helyen is megpróbálkozott a területen a timsó bányászatával. Hoszabb-rövidebb ideig termelhetett az a timsóbánya, amelynek a nyomai az Ilona-völgybe torkolló, ún. Fülemile-völgy ben található Macskabércen fedezhetők fel. A timsó bányászatára egyértelműen utalnak az itt látható egykori meddőhányók, valamint a felszínen egyébként nem előforduló természetes eredetű kvarckristályok, valamint különféle agyagásványok. 67 Az Orczy-család, látva az első években sikerrel működő társulati timsófőző üzemet, ezért 1787-ben felépíttette a saját timsógyárát. A hagymási kőzet viszont sokkal szegényebb volt timsókőben mint a társulati bánya, továbbá magas volt a vastartalma. 1787. február 3-án kezdték el a kőzet bányászatát, s ekkor fogtak hozzá a területen egy víztároló tó kiásásához. Az új üzemépítés tervezett költsége 12 681 frt volt. Ez az összeg tartalmazta az üzemi épületek és berendezések, az üzemigazgató és munkások házainak építési költségeit is. 68 Róbert Townson: Travels in Hungary. London, 1797-ben megjelent könyvében leírta az 1793. évi magyarországi utazását. Útja során br. Orczy József vendégeként két-három napot töltött vele, s megtekintette uradalmát és beruházásait. Az Orczy-féle timsóhutáról a következőket írta. „Az általa létesített timsógyár húsz vagy harminc munkást alkalmaz. A timsót abból a vaspiritbői állítják elő, mely az uradalom leggyakoribb kőzetét adó málló agyagos porfírban szétszórtan fordul elő. A közetet lőporral szétrobbantják, majd darabokra törik és a szabadban halmokba hordják, hogy tovább málljon, ez két vagy három hónapig tart, majd pörkölik, ami körülbelül egy hónapot is igénybe vesz. Ezek után az anyagot nagy, duplafenekű, vízzel telt fatartályokba öntik, melyek alsó részén csapok találhatók a telített víz kiengedésére, amit, miután a friss anyaggal való érintkezés révén kielégítően sűrűvé vált, ólomból készült főzőüstökbe hordanak, ahol besűrítik. Onnan edényekbe rakják, itt a vas kicsapódik, majd ezt követően kerül sor a kristályosításra. A környéken több hasonló, de kisebb manufaktúra van, melyek egy társaság tulajdonában vannak?* 9 ÉBLE Gábor, 1909. 24. Sgy. Tóth Szabolcs bányatechnikus (Recsk) szíves közlése, 2003. szeptember 16., amit e helyen szeretnék megköszönni. SOÓS Imre-SZŐKEFALVI-NAGY Zoltán, 1967. b. 371^103., SOÓS ImreSZŐKEFALVI-NAGY Zoltán, 1967. a 123-132. Az úüeírás fordítását dr. Rózsa Péter (Debrecen, KLTE Ásványtani Tanszék) egyetemi oktató készítette, aki az anyagot rendelkezésemre bocsátotta. Segítségét ezúton is köszönöm. 20