Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: Nemesek és városi kommunitás Miskolcon a XVI.században • 5

1573-ban a város kommunitása nevében Pap István főbíró és Borbély Mihály esküdt pert indít ellene Báthori Miklós országbíró előtt, mert a miskolci Szent István egyház javára tett bizonyos egyházi alapítványokat a deák jogtalanul használja. A javadalmak: szőlők és egy malom, melyhez 3-4 zsellér is tartozik. A városlakók a javadalmak valódi patronusainak (veri patroni) tartják magukat, ezért a javadalmak tulajdonjogát követelik, amely mind a kánonjog, mind a világi jog szerint őket illeti (quia jura Canonica atque etiam leges saeculi dictant). Zalatnay úgy érvel adománya mellett, hogy az egyházi javak nem illetik a paraszti rendűeket, és ezért a jobbágyok nem is lehetnek patrónusok, s mivel a (katolikus) vallás már kitöröltetett az emlékezetből, az egyházi javak sem tartoznak már a misealapítványhoz, s a város sem azért kéri, hogy a misealapítványhoz visszaszerezze, hanem, hogy saját hasznára fordítsa.

13 A város kommunitása az egyházra vonatkozó ősi, királyi adományból szerzett kegyúri és adományozási jogot (jus patronatus et collationis) az új vallási szituációban is vindikálja magának a királyi adománnyal támogatott nemessel szemben. A valószínűleg nemesi származású Szőlősi János, a király különböző vármegyékben szolgált dikátora, Miskolc földesurának, a diósgyőri uradalom zálogbirtokosának, Balassa Zsigmondnak engedélyével vásárolt szőlőket Miskolcon. Ezeket a szőlőket próbálja veje, az Eperjesre való Újvárosi Jozt Mátyás, mint örökséget, viszszaszerezni 1563-ban, miután a zálogbirtokosok erővel elragadták.

14 A török hódoltság terjeszkedése miatt Miskolcon is megjelentek olyan nemesek, akik biztonságosabbnak ítélték ezt a hódoltsági peremvidéken lévő várost, mint előző lakhelyüket, birtokukat. Bizonyosan ilyen volt Czikóházy János és Peliny Mihály, akik 1563-ban az uralkodóhoz írt kérvényükben maguk beszélik el, hogy Fülek ostromakor a török kimondhatatlan kegyetlenkedése miatt voltak kénytelenek házukból és javaikból elköltözni (valószínűleg a gömöri Cikóházáról és a nógrádi Pilinyből), s Miskolcon más nemesek jószágán kell meghúzódniuk.

15 Peliny Mihály külön levélben fordul az uralkodóhoz - aki 1563-ban egy rövid időre ismét Miskolc földesura, megszakítván a zálogbirtoklási időszakot -, amelyben elmondja, hogy „attól az időtől fogva, mióta a király városába, Miskolcra költöztem, semmiféle, a [diósgyőri] várhoz járó szolgálat, munkajáradék teljesítésével nem terheltek engem, sem cenzust, sem fizetéseket nem ítéltek meg és nem követeltek tőlem, hanem mindig nemesi szabadságomban voltam az ország törvényei szerint. Most azonban, amióta Császári Felsége a várat uralma és joghatósága alá visszaszerezte, ezen város bírái mindenféle, a ...bona Ecclesiastica non decent rusticos, et isti rustici non possunt fieri patroni... quia eorum religio jam abolita ex memória est, et illa Ecclesiastica bona iam non ad Missam petrinent, et isti actores non ad hunc usum querunt, ut per eam Missam restaurarent, verum propter suum commodum et utilitatem... BAZ. ML 501/b XIII. 609. MOL. NRA 266/4 és 723/32. MOL. NRA 723/35. 7