Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: Nemesek és városi kommunitás Miskolcon a XVI.században • 5

várhoz járó munkajáradékokkal, szolgálatokkal akarnak terhelni és sújtani, és különféle pénzjáradékokra felszólítani. "

16 Különösen fájlalja a nógrádi nemes, hogy azt a szőlőt, amelyet három évvel azelőtt a zálogbirtokos földesúr, Balassa engedélyével és adományából egy nagy erdő helyén ültetett nagy költséggel és munkával, valaki per útján próbálja elvitatni tőle, s kéri az uralkodót, hogy a vármegyét utasítsa a per felülvizsgálatára. A menekült nemesek legfőbb sérelme a város kommunitása ellen, hogy feudális munkajáradékokra (laboribus, servitiis) kötelezik őket a diósgyőri várhoz, vagyis a legterhesebb jobbágyi kötelezettségekre. Míg a bor- és a gabonakilencedet a diósgyőri vár urai mindig az egyes személytől természetben szedték (mint a legfontosabb XVI. századi járadékformát), a munkajáradékok (vár körüli munkák, allodiális szőlők művelése, kaszálás, fuvarozás) a communitas egészének kötelességei voltak, az önkormányzat maga osztván fel és meg ezeket a mezőváros lakói között, figyelmen kívül hagyva a kiváltságos rendbe való tartozást is. Nem érdektelen, hogy a zálogbirtokos földesúr, mint nemes birtoklása, joghatósága alatt a beköltözött nemesek háborítatlanul megmaradtak szabadságukban, s csak tulajdonosváltozás, a kamarai visszavétel utáni új hatalmi-politikai szituáció késztette a város vezetőit arra, hogy a munkajáradékokban való részyételre kényszerítse a két beköltözött nemest. Úgy tűnik, a nemesekkel szembeni „szigorúbb" eljárást támogatta a kamara, hiszen a visszavételt követő kamarai vizsgálatnál Czikóházy és Peliny járadékmentességére vonatkozó kérelmét elutasítják, mondván, „mivel a telek, melyen laknak, cenzusköteles, a telek utáni cenzust fizessék meg". A munkajáradékokkal kapcsolatban azonban az a kamarai vélemény, hogy „ azokat túlságosan kemény módon követelik meg tőlük, pedig ők menekült nemesek"}

1 A kamara nem a járadékokat, hanem a járadékra való kötelezés módját találta helytelennek, vagyis a város kommunitásának közvetve igazat adott a nemesek feudális szolgáltatásokba való bevonását illetően, mivel azok nem szabad, hanem jobbágyi telken szereztek új otthont. Nemes Czikóházy azonban megtalálta új pátriájában boldogulását, amit mi sem bizonyít jobban, hogy nevének rövid alakja: Czikó egy egész utcának ad majd nevet Miskolc topográfiájában. Ugyancsak fontos tájékozódási pont lesz egészen az újkor végéig a „Szerafi-fundus" Miskolcon, amelynek névadója 1563-ban, mint Széplaki Szerafín Kristóf írja alá kérvényeit, előneve szerint ismét csak beköltözött nemes (talán az Abaúj vármegyei Apáti-Széplakról?). Szerafin Kristóf a gömöri-nógrádi nemesekkel ellentétben nem jobbágytelken lakik 1563-ban, ezért az ő járadékmenMOL. NRA 723/34. - A teljesebb latin szöveg: „Jam aliquot Anni elapsi sünt, quod domus seu certas sedes coactus sum propter hostem thurcam exire et in hanc Sacri Caesaris Maiestatis civitatem Myskocz confugere et cum ab eo tempore. quo huc commigram nulla servitia, nulli labores mihi inponébantur ad hanc Arcem exhibendi, nec census seu solutiones aliquot a me censebantur et nec postulabantur, sed in libertate mea Nobilitari iuxta articulum Regni...semper fui. Nunc ea cum Sacra Caesarea Maiestas... Arcem hanc in inperium et dicionem suam receperet, judices hujus civitatis omnis generis laboribus et servitiis ad Arcem onerare et aggravare, solutionibusque diversis sollicitare volunt». Censum de fundo, quem inhabit, cum is sit censualis, solvat. Quod ad servitia, ea nimis duriter ab eis exigenda censemus, cum sint profugi nobiles. MOL. E 15 Expeditiones Camerales 2. cs. 276-283. 8