Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27

Őszi és tavaszi vetésből a gyöngyösiek kilencedet nem adtak, nyilván azért, mert jogilag zselléreknek számítottak. Robotszolgáltatásaikat pedig évenként megváltották. A Rákóczi-háznak a XVIII. század elején robotváltságként 60 köbül borral tartoztak. Ezenkívül évente egy pár csizma, egy pár sólya és a városi mészárszékről 100 db gyertya szerepelt az adandó javak között. A csizma és sólya helyett 15 magyar forintot, a gyertyák helyett 2 forint 35 krajcárt is elfogadott a földesúr. A XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedeiben tehát Gyöngyös mezővárosában a két legfontosabb járadékforma a bordézsma és a pénzjáradék volt. A határban majorság nem lévén, a jobbágy a legterhesebb szolgáltatást, a robotot megválthatta. Az úrbérrendezéskor készült adatfelvételek a fentiektől némileg eltérő állapotokat tükröznek. Ez a változás elsősorban a munkajáradéknál érhető tetten. Nézzük most meg az investigatiok segítségével, hogy milyenek voltak a jobbágyterhek a rendezést megelőzően. Az összeíráskor említik Grassalkovics Antalnak a gyöngyösi jobbágyokkal kötött két korábbi szerződését. A kettő közül régebben keletkezett contractus szerint a gróf birtokán lakók cenzusként és robotváltság címén összesen 300 forintot fizettek a földesúrnak. Ezenkívül 30 akó dinnyebort és 100 forintot szabad kocsmáitatás fejében. A rendezést megelőző - második - szerződésben foglaltak alapján a közösség 1298 forint 98 krajcáron váltotta meg minden tartozását. Ennek a szerződésnek azonban van egy kitétele, amely szerint 39 jobbágy nem fizetett robotváltságot; ők gyalogmunkára jártak. Az esztendőnként végzendő munkanapok száma nem volt előre meghatározva. Az Esterházy taksások adózásáról csak annyit tudunk, hogy kocsmáitatásért 85 forint járt a földesúrnak és évente mindegyikőjük két nap munkával tartozott. Az úrbérrendezést megelőzősen egyedül a Forgács részen szolgáltak urbárium alapján a jobbágyok. Forgács János taksásai censusért és robotért 480 forintot fizettek, dinnyeborként pedig 25 akót adtak. Forgács Miklósnak 457 forint és 25 akó bor járt jobbágyaitól. A Haller generális részén élők már nem közösen, hanem személyenként adóztak a földesúrnak. Minden gazdát legalább évi öt nap gyalogmunkára köteleztek. Ezenkívül egyesek 2 forint 6 krajcár taksával és fél köböl dinnyeborral, mások 4 forint 12 krajcár taksával és egy köböl dinnyeborral tartoztak. A generális jobbágyai tehát egyaránt szolgáltak termény-, munka- és pénzjáradékkal. Báró Orczy Lőrinc részére minden taksás 12 nap gyalogmunkát végzett. Ezenkívül közösen fizettek 68 forint 30 krajcár taksát és 9 akó bort. Orczy Sándor örököseinek minden gazda 12 napot robotolt. Taksa fejében egyesek 30, mások 40 krajcárral tartoztak. Voltak, akik ilyen címen 1 forintot, egy jobbágy pedig 2 forint 33 krajcárt fizetett. Dinnyeborból ki fél, ki egy köböllel adózott az örökösöknek. A sólya könnyű lábbeli. KÖVECSES-VARGA E., 1989. 15-40. HML. IV-7/h/l. 2. 46