Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27

Sós tó dűlő 61 122 Pincés dűlő 176 441 Purgatóriumi dűlő 16 30 Nyúlmájú dűlő 67 110 Nyárfás dűlő 85 171 ÖSSZESEN ÍJ 69 5223 Az 5223 kapásra rúgó szőlő 15 táblában feküdt és az összterületen 1169 birtokos osztozott. A szőlőföldek nagysága igen eltérő volt. Összefüggő nagy ültetvények a Sárhegy alj, Felső és Alsó kert megye, Pincés dűlő, Alsó szurdok táblákon voltak. Ezek mindegyike 400-400 kapás feletti területet foglalt magába, sőt a Sárhegy alj két dűlője együttvéve 1028 emberkapálót tett ki. A gyöngyösi promontoriumok tulajdonosai azonban szőleiket nem egy tagban bírták. Apró darabokra szétparcellázva sorjáztak egymás mellett az Esterházyak, Forgácsok, Almásyak szőlei, az egyházi és communitas kezein lévő, valamint a szabadsággal ellátott birtokok. A birtokosok számát a kapások számával összevetve a gazdák kezén lévő átlagos szőlőterület nagyságát 4,4 kapásra tehetjük. Az egyes táblákat megvizsgálva ettől jóval eltérő eredményeket kaphatunk. Az egy gazdára jutó kapások száma az Alsó és Felső kert megyében volt legnagyobb. Előbbiben átlag 12, utóbbiban 8,3 emberkapálót műveltek meg. A Sós tó és Nyárfás dűlőkben azonban csak 2, és Purgatórium dűlőben pedig 1,8 kapás volt az egy gazda által bírt átlagos szőlőterület. Talán megengedhetjük magunknak azt a feltevést, hogy a Purgatórium dűlőben nem véletlenül a legalacsonyabb a fenti arány. Neve utal arra, hogy a kötött talajú, erősen lejtős területen a munkaráfordítás nem állt arányban a terméseredménnyel. Forrásunk tartalmazza az Orczy család majorsági szőleinek összeírását is. Ezek szerint az Alsó kert megyében 35, a Felsőben 12, a Sárhegy alján 50, a Hegybeli dűlőben pedig 90, összesen tehát 187 kapás szőlő volt saját kezelésükben. A majorsági és az ezen kívül lévő közel 1000 kapás dézsmás szőlő bevételei az Orczyak gazdálkodásában meghatározó jelentőségűek voltak. Allodiális szőleik elhelyezkedéséről arra következtetünk, hogy a fenti területek voltak a legjövedelmezőbbek a gyöngyösi határban. Az adózó népesség A földtulajdon csak a földet művelő adózókkal együtt jelentett értéket. Különösen érvényes ez a megállapítás a XVIII. század eleji Magyarországra nézve, ahol és amikor a hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után munkaerőhiány jelentkezett, ezért az újjáépítésben a népesség gyarapodásának nagy jelentősége volt. A XV. században még virágkorukat élő magyar mezővárosok többsége a török korban elpusztult, vagy népességük nagy arányban megcsappant, s ezzel termelőképességük is hanyatlásnak indult. Maradtak azonban olyan települések is, ahová a veszélyhelyzet összeterelte a lakosságot. Ilyen népességkoncentráló hely volt a Királyi 37