Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Besze Tibor: Gyöngyösi urbáriumok; contractusok és conscriptiok tanulságai (XVIII-XIX. század) • 27

széleskörű faizási jogról tudósít.

14 A XVIII. század eleji közgyűlési jegyzőkönyvekben is gyakran esik szó a város erdejéről, amit Bene erdőnek vagy Benepusztának hívnak.

15 Az úrbérrendezés során keletkezett más források azonban ennek ellentmondanak. Az egykori Rákóczi részen 1718-ban készült urbárium így fogalmaz: „Ezen helységben sem földesúri, sem közösségi erdő nincs". Fentebb említettük, hogy Gyöngyös Bene- és Encspusztákat az említett donatio révén bírta, ezek tehát nem tartoztak a régi, szűkebb értelemben vett városhatárhoz. A források ellentmondásai valószínűleg abból fakadnak, hogy eltérően értelmezték a határ kiterjedését. A szakirodalomban hivatkozás történik egy térképre, melyet Gyöngyös erdeiről készítettek 1787-ben.

16 A megadott forráshelyen azonban ezt a térképet nem találtam. A rétek és legelők hiánya, illetve csekély terjedelme arra is utal, hogy az állattenyésztés nem játszott számottevő szerepet a gazdálkodásban. Alábecsülni azonban hiba lenne, hiszen Gyöngyös fontos kereskedelmi út mentén feküdt, ami jó lehetőségeket kínálhatott fuvarozásra. Ennek alapfeltétele pedig a megfelelő állatállomány volt. Azonkívül a benei erdőket a lakosok - a faizás mellett - állattartásra is használták. A tölgyesekben sertéseket hizlaltak, az erdei legelőket pedig a közös gulyák és csordák élték. Előfordult az erdei legelők és makkosok más helységek lakosainak való bérbeadása is.

17 A XVIII. század folyamán az agrárgazdálkodásban ágazati eltolódás ment végbe. A század elején még a szántóművelés az elsődleges, a népesség gyarapodásával párhuzamosan azonban a szőlőtermesztés veszi át a vezető szerepet. Bár a szántóföldek kiterjedése csekély, minőségük jónak volt mondható. Az úrbérrendezéskor a második osztályba sorolták. A hódoltság után a gyöngyösi szántógazdálkodás sajátos vonásokat mutat. A XVII. század végének és a XVIII. század elejének összeírásaiban még egész és töredéktelkes jobbágyok szerepelnek, ami a telekrendszer meglétére utal.

18 A XVIII. század közepétől azonban a szántók „városunk Tanátsa által esztendőnként lakossaink között... Házsor szerint szoktak fel oszlani"'}

9 Az újraosztásos földközösségi rendszer újraéledése a népesség nagyarányú gyarapodásával magyarázható és azzal, hogy a város a határát nem tudta a népesség növekedésével párhuzamosan tágítani. Arra kényszerült tehát, hogy a szántóföldeket évenként újraossza, ami a szilárd telekrendszert lehetetlenné tette. Úgy tűnik tehát, hogy itt az általános magyarországi tendenciákkal ellentétes folyamatról van szó, amely a szilárd telekrendszertől az újraosztás felé mutat.

20 Gyöngyös esetében nem számolhatunk a szabad foglalás rendszerével, amely a XVIII. századi földközösségek előzménye volt. A források tanúsága szerint az oppidumban a folyamatosan továbbélő telekrendszer adta át a helyét a földközösségnek. A XVIII. század második felétől kezdve a földhöz jutás egyre nehezebbé vált. Már ekkor is négy-hat14 PETERCSÁK T., 1984. 457-506. 15 HML. V-101/a. 3.k. 16 PETERCSÁK T., 1984. 457-506. 17 V-101/c. 8. kötet. 371-375. IS MOL. UetC 41/49. és 41/47. 19 MOL. P. 518/a. 751. 20 Vö. VARGA J., 1952. 7-48. 30