Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187

ismert - Radics Eleonóra, Holcz Juli, Benei Borcsa. I .Tkovics Genovéva, Fabulik Lizi, Kiss Terka, Gecse Manci, Ruprecht Hermine. \ Helyenként odavetett megjegyzések azt sugallják, hogy az adatfelvétel nemcsak pontatlan, de elnagyolt is. Néhány megjegyzés alkalmas további következtetések levonására is. A Zsidó Lizinél alkalmazott Erzsi például kiskorú. Egyetlen egy prostituáltnál szerepel szinte nyomatékosan kiemelve, hogy Marcsa Leány gyöngyösi, vagyis nem lehetett általános, hogy helyi lakosok foglalkoztak Gyöngyösön a kéjelgéssel. A másik erre utaló eset Fabulik Ferencnéé, aki saját házában Fabulik Lizit alkalmazta kéjelgésre, kiről egyértelműen nem derült ki, hogy a lánya vagy esetleg egyéb rokona. Az mindenesetre elképzelhető, hogy Lizi is gyöngyösi illetőségű. Általában mindenhol egy prostituált dolgozott, kivéve Ferenczinét, Kailingernét és a Támár pincéjét, hol 2-2 lányt foglalkoztattak. Ezzel szemben akadt három olyan nyilvántartott hely, hol a felvétel idejében - annak alapján - nem alkalmaztak senkit. A látogatottságot, forgalmat a megjegyzés egyetlen esetben emeli ki, a Lessenbranth-féle háznál, ahol Luisához „...sokan járnak, és a hátsó szobában meg találtatnak". Egyetlen esetben találkozunk asszonynévvel a kéjhölgyek között: Harmos Mártonné a Támár pincében az un. Sólyomnál, Ruprecht Herminéről tudni lehet polgári foglalkozását is, mosónő a huszároknál. Az összeírás alapján jól kirajzolódik, hogy a városszélén számtalan helyen így a legtöbb fogadóban, vendéglőben, magánházaknál, borméréseknél - a könnyűvérű nők is megtalálhatók voltak. Ezen intézmények járulékos szolgáltatásai közé tartozott a kéjelgés, melyet nemcsak a helybeliek, de az átutazók, alkalmilag itt tartózkodók is könnyen megtaláltak. Vélhetőleg a hölgyek sem csak a prostitúcióból éltek, ezt mintegy kiegészítőlég és alkalmilag végezték. Emellett felszolgáltak, főztek, cselédeskedtek, vagy mosónők voltak, mint Ruprecht Hermine a huszároknál. Ez a „hagyományos kéjelgés" Gyöngyösön még évekig laza és felszínes orvosi vizsgálat mellett tovább folyt. A nyilvántartási munkának azonban ezzel az összeírással jó időre végeszakadt. Része lehet ebben annak is, hogy ismét változott 1858-ban a központi rendelkezés, s a kéjelgés, közegészségügy problémakörének intézése bekerült a választott testületek hatáskörébe, vagyis Gyöngyös esetében gyakorlatilag a megyéhez. A városi főorvos időnként megvizsgálta a bejelentett kéjnőket, ők voltak az ún. nyilvános szabad személyek, de komolyabb kényszerítés nélkül a várost elárasztották „az utczán éjjelenkint koncsorgó magán titkos személyek", vagyis a minden orvosi és rendészeti nyilvántartástól és ellenőrzéstől mentes prostituáltak. A forrás a közegészségügyi gondok mellett kifejezetten kitér a kéjelgés helyszíneire és botrányos gyakorlatára, melyben a bejelentett és titkos kéjnők egyként részt vesznek. „Ez alkalommal nem szalaszthatom el a kapitányi hivatal figyelmét arra is felhívni, hogy a nyilvános kéjeidéken tartózkodó kéjhölgyek éjjel úgy mint nappal a közök végein álldogálván az arra járókelőket botránnyal bosszantják - e tekintetben így például minden kéjnö egészségesnek találtatott, ami vagy a vizsgálatok felületességére, vagy a nyilvántartás korántsem teljes körű voltára utal. 190