Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187

A XIX. század első évtizedeiből írásos emlék a prostitúcióról tehát kifejezetten közegészségügyi okokból született. Kényszerből, nem pedig valamiféle rendészeti, nyilvántartási munkaként. A város prostituáltjait nyilvántartásba venni először a szabadságharc bukása után törekedtek. Egyidőben az egri kéjhölgyek első összeírásával, 1855-ben, feltehetőleg ugyanarra a rendelkezésre.

10 Az összeírás elrendelése összefügghet az abszolutizmus idejében Magyarországon is bevezetett osztrák büntetőtörvénykönyv előírásaival. Azonban míg Egerben egy nyilvántartó könyvet fektettek fel, s ebbe a könyvbe 1855 januárjától elméletileg havonta bejegyezték a városban kéjnőként, vagy kéjnőként is tevékenykedő hölgyeket, addig Gyöngyösön csak egy szerény följegyzés készült. Mindamellett ez a nyilvántartás képet ad a város '50-es évekbeli kéjelgési gyakorlatáról. Azt a meglehetősen szabályozatlan és kaotikus állapotot mutatja, mely voltaképpen szükségessé teszi majdan - az egészségügyi kényszer mellett - a bordélyház-rendszer létrehozását. A „Kéjhölgyek nevei és tartózkodási Helyekröli feljegyzések"

11 Gyöngyösön 21 helyszínen jelöl „legális" vagy inkább megtűrt kéjhölgyet. 14 magánházat említ meg az állapotfelvétel a kéjelgés helyszíneként, 3 kocsmát, illetve fogadót - Körül szaros (sic!), Támár pinczéje, Angyal fogadó. Négy további esetben pedig körülírást alkalmaz a felvételt készítő a helyszín lokalizálására - Zöld híd melletti kovácsnál, Lessenbrand-féle házban, Czigány utcában, Akaszd (Akaszka?) végiben. A magánházak esetében többször megjegyzés is található, mely jelzi, hogy a kéjelgés helyszínei a város perifériáin találhatóak.

12 A kéjhölgyek összeírásával egyidős kataszteri telekkönyvből megkíséreltem a helyszíneket beazonosítani. Az azonosításnál persze csak a teljes névvel szereplő magánházakat, illetve jól körülírt ingatlanokat vehettem figyelembe (Zomborinéból, Zsidó Liziből, Búzás Roziból több is akadt.) A „Zöld híd melletti kovács" könnyen felkutatható, a Zöldhíd ma is élő elnevezés Gyöngyösön. A híd a Belső-Mérges-patakon állt, melyet a patak elterelése és a meder feltöltése után elbontottak, de emlékét a jelenlegi Mérges út, Zöldhíd út máig jól megőrzi. A híd a mai Mérges út - Egri út találkozásánál volt. Ez a múlt század közepén szintén külterületnek számított.

13 Csakúgy a város határán volt az ún. Támár pince (1903. hrsz.), a mai Epreskert utca nyomvonalán, vagy a Lessenbranth Pál-féle ház (3901. hrsz.).

14 Jól bizonyíthatóan kültelket jelent az Akaszka és Cigány utcai kéjtanya is, hisz mind a két utca a Nagy-patak mentén a város északi részén feküdt, a patak nyugati, illetve keleti oldalán. Kéjhölgyet név szerint a listából csak 18-at ismerünk. Róluk is általában csak a keresztnév vagy gúnynév maradt fönn (Zsuzsi alias Luisa, Lizi, Hájfalat Kati, másképp Forgács Kati, Marcsa Leány, Terka, Rézi). Teljes neve néhányuknak azért 1(1 HML. V-45/a/l. Részletesen lásd: HORVÁTH L., 1996. 169-190. 11 HML. V-101/b/47. LIII/107. 12 Egyként külteleknek számít például Fabulik Ferenc háza a nagy temetőnél - ez a mai Felsővárosi temető alsó része -, Búzás Rozi az Orczy kastélyon felül (tehát az ún. hóstyán), Kőmívesné és Fehér Imre háza a benei úton (Sólymos felé), vagy a közismert Angyal fogadó, mely már a város déli határán kívül, Gyöngyöspüspöki felé feküdt. 13 Heves megye földrajzi nevei. 1988. 135. 14 HML. V-142/1 Gyöngyös Város Kataszteri Telekkönyve (1853). 189