Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok a gyöngyösi prostitúció újkori történetéhez • 187

megtűrésében az a korabeli felfogás játszott szerepet, hogy a családot alapítani nem tudó, vagy a családtól távol lévő férfiaknak a nemi szükségleteit ki kell elégíteni. A prostitúció tehát egyfajta közszükségletet képez, mely már csak azért is „hasznos" foglalkozásnak minősül, mert a pénzen vásárolható szerelem a tisztességes leányok, asszonyok védelmét is szolgálja. 1816-ban a Feő Hadi Kormány Szék kénytelen azzal a gonddal megküzdeni, hogy a Gyöngyösön állomásozó Palatínus 12. Magyar huszárezred hadrafoghatóságát veszélyezteti a venericus nyavalya? Sőt, „...minthogy pedig a Svadronyok által gyakorta jelentetik, hogy azon Emberek, a' kik szolgálatban Gyöngyösön voltak (ti. más alakulatoktól ideiglenesen átvezényelve) ezen nyavalyát minden kor magokkal szokták haza vinni és állittyák, hogy abban itten Gyöngyösön keveredtek. Azon okbul kívánta az Ezred ezen Környüll-cühlst az Érdemes Nemes Tanácsai a végre közölni, hogy azon csavargó személlyek a' kik a katonáknak el-romlására szolgálnak, egyesült Akarattal bé-fogattassanak, és az által az Hlyen Nyavalyák el-távoztassanak". Nem sok sikerrel végződhetett a huszárok és a városi tanács közös fellépése a kéjnőkkel szemben, mert 3 évvel később immár a város prothocollumában is foglalkoznak a katonákat megkörnyékező utcalányok kitiltásával. 1819-ben Gyöngyös becsületes tanácsa kénytelen a ,feslett életű személyeket" a városból kitiltani, mert a városban állomásozó katonákat zaklatják. újestjeikben Beteges személyek fajtalan társalkodások által a Katonákat meg motskollyák. "

7 A XIX. század első felét végigkíséri a küzdelem a bujakórral (szifilisz), mely a feljegyzések szerint a város egyik legégetőbb egészségügyi problémáját jelentette. Nem utolsósorban közrejátszott a betegség abban is, hogy 1838-ban, szinte közadakozásból, létrejött a város közkórháza. Előtte ugyanis szinte kezelhetetlenek voltak az ápolásra szoruló utcalányok. 1832-ben például az ispotályból már a szegényeket is kiszorította a kéjhölgyek nagy száma. A betegágyak hiányát úgy próbálták megoldani, hogy az ispotály szegényeit házakhoz kiadták havonta 2 forint pótlékkal, s az így megürült szobában gyógykezelték a város kéjhölgyeit. A kúra érdekessége, hogy a szomszéd helyiségben azok a beteg katonák feküdtek - katonai kórház híján -, akik vélhetőleg épp tőlük kapták el a szifiliszt.

8 1852 márciusában Horner István, Gyöngyös város főorvosa és a kórház igazgatója indulatos levélben közli a városvezetéssel, hogy Gyöngyösön a bujakórban szenvedő kéjhölgyek száma egyre nő, s ő több hónapja hiába jelzi ezt rendszeresen, mégsem történik semmi. A kórházban pedig már nemcsak a hely- és az ágyneműigény okoz gondot, hanem az ápolás és a bujakórosok élelmezése is.

9 A nemi betegségek e korabeli elnevezése - másképpen venereás betegségek - Venusnak, a szerelem antik istennőjének nevéből ered. (Szerk.) HML. V-101/b/4. XIII/25. Nemi betegség terjedése a katonák között (1816.) HML.V-10 l/a/l 0.256-257. MM. TA. 1253 - 91. Bártfai Szabó László cédulázott gyűjtése. HML. V-101/b/310. CCLXXXII-19. Kéjhölgyek vizsgálata és elhelyezése (1852.) 188