Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157

Kevésbé köztudott, hogy a bécsi és pesti forradalmak követésre találtak a nagyobb magyarországi városokban is, így Egerben is. A lelkes egri tanuló ifjúság, a hozzájuk csatlakozó városi lakosokkal együtt, március 18-án elfogadtatta a pesti 12 pontot, majd Táncsics példáján felbuzdulva március 19-én véghezvitte saját fogolyszabadítását is. A fiatalok által kiszabadított „politikai fogoly" egy Mahovszky József nevű katolikus pap volt, akit állítólag szabadelvű írásai és egyházi beszédei miatt a minoriták zárdájában töltötte egyházi büntetését. Mahovszky azonban nem volt Táncsics, ezt mutatja az is, hogy saját kérésére visszatért a kolostori felügyelet alá. A fiatalságnak azonban ez nem szegte kedvét. Tetterejük bizonyítási kényszerrel párosult, miután az egri postamester egyik rokona gyávának nevezte őket. Ennek ellenkezőjét bebizonyítandó március 23-án több középületről, így a hadfogadó épületéről is leverték a kétfejű sast ábrázoló császári címert. A katonai hatóságok a városi közhangulatnak engedve, s elkerülendő az újabb erőszakos lépéseket, önként kitűzték épületeikre a magyar nemzeti színeket. Sajátos viszony alakult ki a katonai és polgári hatóságok között a nemzetőrség kérdésében. A nemzetőrség szervezése március 18-án kezdődött Egerben. Kiképzéséhez a városi és a megyei vezetés a 34. gyalogezred tisztjeinek a segítségét kérte, amelyet azok készséggel meg is ígértek. A nemzetőrség őrszolgálata kapcsán azonban ellentétbe kerültek egymással a katonai és a polgári hatóságok. Április 10-én a város vezetése elrendelte, hogy a lőportoronynál is teljesítsenek őrszolgálatot a nemzetőrök, ezt azonban a katonaság vezetői indokolatlannak és ellenük irányuló bizalmatlanságnak tekintették. A kibontakozó ellentétnek végül a porosz zászlóalj elvezénylése vetett véget, akik magukkal vitték a vitát kiváltó lőporkészlet jelentős részét.

3 Arról, hogy Knézich miként viszonyult a márciusi és áprilisi eseményekhez, nincs konkrét adatunk. Mivel felesége rokonsága révén szorosan kapcsolatban állt a helyi társadalommal, valószínűleg sokat megértett a polgári hatóságok törekvéseibő!, de hivatásos tisztként szem előtt kellett tartania a hadsereg érdekeit is. Knézich zászlóalját májusban a felvidéki bányavárosok vidékére vezényelték. Ennek előzménye az volt, hogy Beniczky Lajos Zólyom vármegyei alispán még áprilisban arról értesítette Szemere Bertalan belügyminisztert, hogy „Csehországban fészkelő valamely pánszláv egylet a felső bányakerületekbe is terjeszti bujtó gátasait, melyeknek... legközelebbi célja Selmecbánya, Körmöcbánya és Besztercebánya megrohanása, és a kincstár ott levő értékének" elfoglalása, illetve megkárosítása. Szemére a veszélyeztetett vidékre Géczy Pétert nevezte ki királyi biztosnak, s arra kérte Batthyány Lajost, hogy küldjön megfelelő katonai erőt rendelkezésére. Batthyány miniszterelnök a veszélyeztetett helyszínre az Egerben állomásozó ún. porosz zászlóaljat rendelte a budai főhadparancsnokság által. A bányavárosok vidékén Zólyomban állomásozó 33. Gyulay-gyalogezred III. zászlóalját néhány nappal korábban, április 21-én vezényelték el a Székesfehérváron kibontakozott népmozgak'ii elfojtására. Ennek a zászlóaljnak a parancsnoka, a szintén aradi vértanúvá lett 1 jnner György őrnagy volt. A sors iróniája, hogy nemcsak a bányavárosi állomáshelye' sn követték egymást, hanem október 6-án a kivégzési sorrendben is. A porosz MOL H 1 MOIB 1848. 71., 82 a., b., 334., 408., 539.; MOL H 3 HNI 1848. 10. 160