Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157
zászlóalj bányavárosok vidékére rendelésének az is furcsa pikantériája, hogy szlovákok megfékezésére egy többségében szlovákokból álló alakulatot vezényeltek. A szlovákok részéről komolyabb atrocitásra azonban csak Breznóbánya környékén került sor. A falvakban mutatkozó elégedetlenség nem annyira nemzetiségi, hanem sokkal inkább földesuraik ellen irányuló mozgalom volt. Hasonló ahhoz, amit Knézich már megtapasztalt galíciai szolgálata idején. 6 A zászlóalj tisztikarának májusi és júniusi hangulatáról Egervary (Mausburger) János főhadnagynak Korponay János százados hadügyminiszteri titkárhoz írott leveléből kaphatunk némi felvilágosítást. 1848 májusában kezdetét vette a magyar kormány részéről az első tíz honvédzászlóalj felállítása. A porosz gyalogezred III. zászlóaljától 5 tiszt kérte alkalmazását a honvédségnél. Ezek egyike volt Egervary főhadnagy, aki a következőképpen nyilatkozott társairól Korponaynak: ,, Tőlünk Raácz, főhadnagy, Mihályi főhadnagy - Reider és Weber hadnagyok folyamodtak tisztségért a honvédséghez, azért figyelmeztetlek, hogy Mihályin kivül mind horvát, - szláv, - és cseh születésűek és a magyarok ellenségei." Egervary aggodalmas levele ellenére a felsoroltak alkalmazást nyertek a honvédségben, amelyben kiváló tiszteknek bizonyultak. Egervary levele igazából arról árulkodik számunkra, hogy a honvédségi szolgálat, melytől gyorsabb előmenetelt reméltek, milyen nagy vonzerőt gyakorolt a nem magyar tisztekre is, akik jelentkezésüket hosszabb magyarországi szolgálattal igyekeztek alátámasztani. 7 Június végén Knézich zászlóalját egy sokkal veszélyesebb nemzetiségi mozgalom, a Délvidéken kibontakozott szerb lázadás leverésére vezényelték. A zászlóalj azonban csak meglehetősen lassan vonult ki a bányavárosok vidékéről. Új rendeltetési helyükre csak augusztus elején érkeztek meg, de akkor sem az egész zászlóalj. A zászlóalj 6 századából csak négy vonult le a Délvidékre, kettő továbbra is a bányavárosok vidékén maradt a szlovák nemzeti mozgalom féken tartására. Ez az utóbbi két század később a komáromi várőrséghez csatlakozott. A Délvidékre levonult 4 századdal tartott Knézich Károly is, ahol a zászlóalj századai a bácskai hadszíntérre lettek beosztva. 8 Bácskában a szerb felkelők, melyeknek a sorait szerb határőrkatonák, és az autonóm Szerbiából érkezett önkéntesek - a hírhedt szerviánok 9 - is erősítettek, több sánctábort létesítettek. Legjelentősebb ilyen megerősített táboruk Szenttamás volt. Jól védhető táboraikból sorozatos rajtaütésekkel tartották állandó félelemben a környező települések német és magyar lakosait. A szerb táborokkal szemben a magyar kormány egy kiterjedt védelmi vonalat hozott létre, amelynek főerői Óbecsén, Verbászon, valamint Okéren és Kiskéren helyezkedtek el. A felsorolt táborokba vezényelt sorkatonaság, honvédek és nemzetőrök július 14-én sikertelen kísérletet tettek Szenttamás elfoglalására. A porosz zászlóalj megérkezésekor a báró Philip MOL H 3 HNI 1848. 72., 356.; CSORBA L., 1989. 93. MOLH92 0NöHtl.cs.;BONAG., 1987. 11. HL 1848/491/509. Szerviánok - ez volt a korabeli elnevezésük - az autonóm Szerbiából érkezett önkénteseknek, akik a Habsburgok oldalán függetlenségüket remélve, az ellenforradalom szolgálatában harcoltak. (Szerk.) 161
