Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város népessége és társadalma a XVIII. század végén • 131

polgárosodottnak a belváros negyedik negyedét tekinthetjük. Itt a lakosság 62,49%át tették ki a polgárok és családtagjaik, ezt követte a belváros első negyede 39,36%, majd egymáshoz viszonyított arányban a második és harmadik negyede 30,84 és 29,42%-kal. A külvárosok lakosságának jóval kisebb hányadát tette ki a teljes jogú polgárság. 10% feletti arányt csak három adókörzet mutat: a csekély lakosságú Sánc 16,31%-ot, a Hatvani külváros második „seriese" 11,76%-ot, a Makiári külváros második adókörzete pedig 12,03%-ot. Alig marad el a 10%-tól a Makiári külváros első negyede is (9,23%). A többi városrészben viszont a lakosság 5%-át sem érte el a polgárok száma. A Hatvani külváros első fertályában 4,95%-ot, a Felnémeti városrészben 2,29%-ot, a Cifra hóstyán pedig 3,37%-ot tett ki relatív számuk. Más képet mutat viszont, ha megvizsgáljuk a polgároknak azon leszármazottjait, akik már önálló családot alapítottak, de a polgárjogot valami miatt még nem szerezték meg. Tény, hogy a fallal kerített belváros az 1780-as évek végére teljesen beépült. Újabb telkek kialakítására csak a külvárosokban volt lehetőség. Ezért is változott meg - ha nagyon nehezen is - a század végére az a jogszokás, hogy polgárjogot csak a belvárosi lakos kaphatott. A polgárok felnőtt családos leszármazottjainak csak 29,07%-a élt a belváros négy városrészében, míg 70,93 %-a 12 a külvárosokban telepedett meg. A honoráciorok száma családtagjaikkal együtt a XVIII. század végén még alig haladta meg az 1 %-ot (1,11 %). A népszámlálás utasítása szerint közöttük írták össze a nem nemesi származású értelmiségieket és azokat a tanácsbélieket, akik hivatalukat hosszú időn keresztül végezték, de mellette nem volt semmilyen más 13 polgári mesterségük. Ez utóbbi esetben ugyanis a polgárok közt írták össze őket. A város lakosságának több mint 1/3-át (34,89 %) tették ki azok, akiket parasztokként regisztráltak. Ezek szinte mindegyike rendelkezett valamennyi szőlőterülettel. Döntő többségük a külvárosokban lakott (84,83%), míg a belvárosban csak 15,17%-uk. Meg kell jegyeznünk, hogy a belváros első negyedében egyetlen egy személyt sem írtak össze parasztként és a negyedik negyedben is csak összesen 11 főt, a fertály lakosságának 0,93 %-át. Jóval nagyobb az arányuk a belváros második és harmadik városrészében: 23,20 % és 34,48 %. A városrész lakosságához viszonyítva több mint 50%-os a részarányuk a Hatvani külváros első negyedében (53,92 %) és a Felnémeti külvárosban (52,96%). Alig marad el ettől az aránytól a Cifra hóstya (49,50%) és a Makiári külváros első negyede (45,93%). Az átlagot megközelítő a Makiári külváros második negyedében a parasztok és a többi társadalmi kategória képviselőinek lélekszáma (35,49%). Jóval átlag alatti viszont a Hatvani külváros második negyedében (27,21%) és a Sánc hóstyán (25,4%). További kutatási feladat annak kiderítése, hogy miként alakult ezeknek a „potenciális polgároknak" a sorsa, mind szociális, mind várostopográfiai szempontból. HML. IV-34/1.; valamint II. Józsefnek a népszámlálás végrehajtására vonatkozó rendeletének nyomtatott szövege. 135