Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger város népessége és társadalma a XVIII. század végén • 131

A lakosság több mint 1/4-e (27,48%-a) tartozott a házi és kerti zsellérek néven összeírtak közé. Ezek kis hányada rendelkezett némi szőlőterülettel, de a többségük nincstelen volt. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy 14,37%-uk valamilyen mesterséget tanult, és azt az év egy részében gyakorolta is. Döntő többségében közülük került ki a város lakosságának azon része, akiket „kapás" oknak neveztek, ők azok, akik más szőlőjében végzett munkáért kapott napszámbérből éltek. A belváros lakosságának 17,52%-át a külvárosoknak pedig 32,7%-át tették ki. Tovább árnyalja a társadalmi képet a háztartások lélekszám-arányainak tagolt ismerete. A városban lévő 3694 háztartásból 2704 (73,75%) volt 5 fő alatti, 930 (25,36%) 6-10 fő közötti, 31 (0,84%) 11-15 fő közötti és 2 (0,05%) 16 fő fölötti. A városi átlagtól kisebb az 5 fő alatti háztartások száma a nemesek (62,25%), a polgárok (54,45%), a honoráciorok (37,04%) és a parasztok (65,33%) között. Az átlagtól magasabb a polgárok felnőtt leszármazottjai (78,61%), a házi és kerti zsellérek (85,63%) és az egyéb (95,99%) kategóriában. A 6-10 fő közötti háztartások száma 930 fő (25,36%) volt. Itt a tendencia pontosan ellentétes az előbbivel. A városi átlagtól nagyobb a nemesek (32,2%), a polgárok (43,19%), a honoráciorok (48,15%) és a parasztok (34,33%) esetében a 6-10 fős háztartások aránya, ugyanakkor kisebb a polgárok felnőtt leszármazottjainak (21,39%), a házi és kerti zsellérek (14,30%) és az egyéb (3,74%) kategóriának %-os aránya. 11-15 fős nagyságú háztartások a nemesek, a polgárok, a honoráciorok, a parasztok, a házi és kerti zsellérek között fordulnak elő, a honoráciorok esetében 14,81 %-os arányban. A városban 1785-86-ban összeírt 3667 családfő közül 692 (18,87%) foglalkozott kézművesiparral. A belváros 1103 családfője közül 403 (36,54%), míg a külváros 2564 családfőjéből 289 (11,27%). Az egész városban élő nemesek 16%a, a polgárok 77,49%-a, a polgárok felnőtt leszármazottjainak 10,98%-a, a parasztoknak csak 1,93%-a, a házi és kerti zselléreknek 14,37%-a és az ún. egyéb kategóriából 6,15%-a volt kézműves. Világosan látható, hogy a polgárság döntő többsége kézművesiparból élt, míg a többi társadalmi kategória képviselőinek megélhetésében jóval kisebb volt ennek a jelentősége. Ezt a megállapítást megerősíti az abszolút negatív adatoknak más szemszögből való csoportosítása. A 692 kézműves családfő közül 28 fő (4,05%) nemes volt, 427 (61,71%) polgár, 19 (2,75%) polgár felnőtt leszármazottja, 23 (3,32%) paraszt, 172 (24,85%) házi és kerti zsellér és 23 (3,32 %) az egyéb társadalmi kategóriába sorolható. (Lásd a 6. sz. táblázatot.) Érdemes külön szemrevételezni, hogy hány fő megélhetése kapcsolódott szorosan a kézművesiparhoz. (7. sz. táblázat.) A 692 kézműves 2751 családtagot tartott el, tehát összesen 3443 fő élt kézművesiparból. Meg kell jegyeznünk, hogy a kézművesek megközelítőleg 1/3-a rendelkezett kisebb-nagyobb szőlőterülettel is, s megélhetésükhöz ez is hozzátartozott. A kézművességnek önmagában vett statisztikai vizsgálatát mégis fontosnak tartottam, s az erre vonatkozó adatgyűjtést 14 NEMES L., 1984. 307-308. 136