Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

KÖNYVISMERTETÉS - Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Ism.: Szecskó Károly) • 245

Szepes (Schütz) Béla: Hatvan Heves megyei község története. Bp., 1940. 181. p. Reprint kiadás Heves megyében az elmúlt évtizedek során rendkívül kevés, önállóan kiadott községtörténeti monográfia látott napvilágot. Bodor Antal 1944-ben kiadott bibliográfiájában mindössze néhány megyei munkát tudott regisztrálni, s 1945-től napjainkig is csak néhány önálló községtörténeti munka született, illetve jelent meg régiónkban. Ilyen helyzetben nagyon becsesek főként azok a művek, amelyeket a második világháború előtt adtak ki, mivel ezek szinte már könyvészeti ritkaságnak számítanak. E ritkaságok közé tartozik Szepes (Schütz) Béla Hatvan község története c. monográfiája. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Hatvan, bár a XIX. század második fele óta jelentős vasúti csomóponttá vált és híres cukor- és konzervipara miatt országos jelentőségű település volt, mégis csak 1945-ben tudott városi rangot szerezni.) Az említett monográfiát szerzője 1939-ben több mint fél évszázada írta Budapesten, s 55 évvel ezelőtt, 1940-ben látott napvilágot Sopronban a Rábaközi Nyomda és Lapkiadó Vállalatnál. A munka Hatvan község támogatásával jelent meg. A 184 oldalas monográfia első kiadásából napjainkban mindössze néhány példány ismeretes. Az eredeti példányszámot nem tudjuk. Miben rejlik a mindmáig Hatvanról készült első összefoglaló jellegű munka új kiadásának jelentősége? Fontosságát növeli, hogy szerzője olyan forrásokat (a Grassalkovich levéltár egykori anyagát) is felhasználta munkája írásakor, amelyek a második világháború során, illetve 1956-ban különböző levéltárakban, irattárakban elpusztultak, s ma már csak e műből szerezhetünk róluk tudomást. A monográfia értékét sajátossá teszi, hogy szerzője nem volt szaktörténész. Szepes életrajzát senki sem írta meg eddig. Ezért becses az a néhány adat, amelyet róla a második kiadást sajtó alá rendezője, Horváth László, a Hatvány Lajos Múzeum igazgatója szedett össze róla. E szerint a szerző 1872-ben a Felvidéken fekvő Gölnicbányán született. 1920-ban a csehek elől menekült el. Hosszabb időre Heves megye, illetve Hatvan lett otthona, ahol állategészségügyi tanácsosként dolgozott 1937-es nyugdíjazásáig. Ekkor a fővárosba költözött, valószínűleg ott is halt meg. Könyve 1939 januárjában Budapesten keltezett előszava szerint mint lelkes lokálpatrióta az anyaggyűjtést még hatvani lakosként kezdte el. Amikor a község ősidőktől e század elejéig tartó múltjának feltárásához fogott, még nem gondolt arra, hogy szorgalmas munkájának eredménye majd egy önálló kötet lesz. Kezdetben csak leányának akart segíteni a község múltjáról készítendő iskolai dolgozat megírásában, de a végeredmény egy monográfia lett. 245