Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez • 169

XIX. században felmerülő egészségügyi szempontok, és az erkölcsi meggondolások egyaránt az ellenőrizhető kéjelgés irányába mutattak. Ahogy Eger kis fogadóiból szállodák lettek, a kávéméréseket díszes kávéházak váltották fel, úgy lett a kaotikus kéjelgés, örömtanyák után a bordélyház a változás útja. Ekkortól viszont a szabályozással minden kéjnőtelepet, korábbi örömtanyát igyekeztek legális bordéllyá alakítani. Törvényi szabályozás híján, a helyi hivatal tette legálissá a kéjelgés megjelölt helyhez kötött gyakorlatát. A rendőrség nyilvántartotta őket, rendszeres orvosi ellenőrzést kényszerített rájuk. De az orvosi bejegyzések alapján igazolható, hogy nem a bejegyzett kéjnők, hanem a titkos prostituáltak terjesztették a „bujakórt", hisz az ellenőrzés alatt állók között igen kis százalékban fordult elő megbetegedés, s azt is aránylag rövid idő alatt kiszűrték. Az egészségügyi statisztika azonban ezzel ellentétes. A szifilisz 1860-as évekbeli egri előretörését az alábbi számok jelzik. Bujakóros gyógykezeltek száma Eger kórházaiban Egri irgalmas nénik kórháza 1864-67 között 130 Megyeházi fegyenckórház az 1866-67 években 5 Egri irgalmas szeretet kórháza az 1864-67 között 152 Egri katonai kórház az 1867-68 években 381 Ha hozzátesszük azt is, hogy a jelzett betegségben szenvedők tényleges száma ennek akár többszöröse is lehetett, megértjük a bordélyházrendszer kialakulásának kényszerűségét. A bujakórt nemcsak az esetleges szégyen miatt nem jelentették sokszor, hanem azért sem, mert tünetei alapján összekeverték a köszvénnyel, vagy egyszerűen elkezdték házilag kikezelni. „...Minthogy a nép ebbeli bajának kezdetén nem szakértő orvoshoz folyamodik, hanem, vagy maga pemecseli, vagy pedig kuruzsulókhoz járul: ezért ezen baj, annál kit meglepett, meglehetősen elhanyagoltatik és csak a legroncsoltabb helyzetben mutatja magát az orvosnak. A bajt saját nevén és jellemével nem ismerik; hanem midőn már a csontokat isfájólag bántalmazza, elnevezik köszvénynek, a szerint, a mint bőrsebekkel van egybekötve, nedves köszvénynek, ha pedig sebek nélkül csak a csontok fájnak, száraz köszvénynek keresztelik; itt a baj fájó hasonlatosságánál fogva összezavarják a csúszt és valódi köszvényt a most említett bujakóros bántalommal... " A funkció lassú intézményesedése közben a nyilvántartott, bejelentett kéjnők mellett továbbra is meghatározó a „titkos prostituáltak" jelenléte. Ellenük a rendőrségnek igen nehéz volt küzdeni. A legtöbben ugyanis csak mellékkereset gyanánt űzték a kéjelgést. Ilyenek voltak a pincérnők, a kor szóhasználatával „buffetleányok", a mulatóhelyek és tánctermek hölgyei, a szállodaipar és persze a „színésznők". Az is lehet, hogy sokszor csak időlegesen gyakorolták a kéjelgést, vagy csak a kosztpénzt egészítették ki alkalmilag. A titkos örömlányok másik nagy csoportját a 6 ALBERT F., 1868. 264-282. 7 ALBERT F., 1868. 287-288. 173