Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez • 169

Az adatok alapján 1855 januárjában 2 főt, márciusban 4, áprilisban 2, májusban 1 főt kellett ragályos betegség miatt ispotályba küldeni. Az 1858-ban bejegyzett 25 kéjnőből már csak 9 volt helyi állandó lakos, viszont 5 Heves megyei, 4 borsodi, 1 lőcsei, 1 simonfürdői, 2 szabolcsi, 1 tornaaljai, 1 ungvári és 1 rakottyási (Gömör m.) akadt közöttük. A vallási megoszlás szórtabb képet mutat. 21 katolikus mellett 2 izraelitát, 1 lutheránust és 2 reformátust jegyeztek be. Egerben az alábbiak foglalkoztatták őket: Kertész Ferencz 5 fő Schulcz Rozál kőművesné 4 fő Hercsuk József 3 fő Blumenfeld Móricz kocsmája 2 fő Bozóné kőmívesné 2 fő Kelemen György kocsmája 2 fő Kerner Josef korcsmáros 2 fő özv. Kudlik Györgyné 2 fő Vincze András kapás 2 fő Bak Rozál 1 fő Vagyis a város legtöbb kocsmájában, fogadójában alkalmaztak - egyéb munkák ellátása mellett, csak részint kéjelgésre - hölgyeket. A nyilvántartás pontatlan vezetése miatt fertályonkénti bontást nem lehet megtenni, az adott rovatban viszont szerepeltetik a kéjnőtanya vagy területrész, korcsma helyi nevét. A továbbra is jelentős helyszín Városi 3. fertályban a Blumenfeld, Kerner és az ún. Kiss korcsma. 1858-ra az ún. Sorskert a Városi 4. fertályban vált jelentőssé, míg a Hatvani 2-ban a Farkasvölgy, a Makiári 2-ban a Papház szerepel kiemelten. A szórakozóhelyek szolgáltatásai közé tartozott ekkor a prostitúció, s még mindig a hagyományos gyakorlat élt. Amennyire az adatokból kivehető, a „ hivatásos " parázna személyek nem kizárólag a társadalom perifériális rétegeiből kerültek ki. 1858. januárjában bejegyezték a 25 kéjnő származására vagy foglalkozására vonatkozó adatokat is. Mesterember lánya volt 3 fő, polgárlány 2 fő, kurva (sic!) 7, szolgálólány 12 fő, egynek pedig nem tudták megjelölni a foglalkozását. Az orvosi ellenőrzés elméletileg hetente megtörtént, a bejegyzések azonban inkább a havi gyakorlatot igazolják. A vizsgált 25 lány közül 2 beteget találtak 1858 januárjában. 1858-ban már kialakult a prostitúcióból élőknek egy külön rétege - a korcsmárosok mellett -, akik azért béreltek szállást, lakásokat, hogy kéjnőket alkalmazzanak. Gyakorlatilag ezzel bordélyházak csíráit hozták létre. A bordély egy folyamat eredménye, mely a szabálytalan prostitúció felszámolására, kordában tartására irányul. A Az 1858. évi összeírás a januárban beírt 25 kéjnő adatait, ha pontatlanul is, de még tartalmazza, míg az évközben bejegyzett további 10 lánynak csak hiányos adatai szerepelnek. Az összeállítás az ő adataik nélkül készült. 172