Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez • 169

Az 1855. év különböző hónapjaiban a bejegyzett kéjnők létszáma az alábbiak szermt alakult: május 13 június 17 október 16 november 11 január 20 február 11 március 14 április 17 1855 januárjában a 20 prostituáltból 11 egri illetőségű, 4 Zemplén megyei, 2 jászberényi, 1 miskolci és 1 fő Szabolcs megyei. 19 fő hajadon és egy „férje hagyott", 19 római katolikusnak vallottamagát, 1 fő izraelita. A területi megoszlást 1855. év több hónapjában is vizsgáltam, csak olyan hónapokat választva ki, mikor minden név mellett a tevékenység helyszíne is jelölve volt. Településrész jan. febr. márc. ápr. máj. jún. okt. Városi 2. negyed 1 1 3 1 3. negyed 7 6 7 1 6 3 3 4. negyed 1 1 2 Hatvani 1. negyed 4 1 1 3 2 3 2. negyed 1 4 3. negyed 2 2 2 Makiári 1. negyed 1 2. negyed 6 3 3 4 3 8 7 Több hónap adatai alapján jól kirajzolódnak a prostitúció szempontjából jelentősebb területek. Mindenképp kiemelkedik a Városi 3. fertály. Itt két korcsma Blumenfeld Móritz és Kernn (más helyen Kerner) József intézménye - alkalmazta leginkább a kéjhölgyeket. Ezt követi a Makiári 2. fertály, hol már nem korcsmában, hanem két szállásadónőnél voltak bejelentve a prostituáltak - Vincze András kapásnőnél és Bozónénál. A Városi 2. negyedben Sultz Rozál kapásnő, míg a Hatvani 1. negyedben Simon Mihály kapás volt a legfőbb szállásadó. 1855 januárjában a hagyományos prostitúció színterei éltek, nyolcan különböző kocsmákban nyertek alkalmazást, öten kapások házánál, ketten az „ édes anyja házánál", négyen viszont az említett kőművesnőnél, bizonyos Bozónénál szálltak meg. Ekkor mindössze egy lány, egy egri illetőségű fogadott tevékenysége ellátásához külön kvártélyt, a később legendássá váló Tímár-közben. Ez jelzi, hogy a prostitúció nagyarányú fellendülése mellett a differenciálódás is elindult. A kocsma, a kapásnegyed vagy a fürdők „ mezítlábas prostitúciója" mellett megjelent a magánkéjnő, aki bérelt lakásán, a belváros egy félreeső közében fogadta vendégeit, nyilván az előkelőbb és gazdagabb kuncsaftok igénye szerint. A forrás a reglementáció köztes állomását tükrözi. A helyszínek szétszórtak és a hagyományosak még, de az orvosi ellenőrzés elméletileg már megkerülhetetlen. 171