Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Horváth László: Adatok az egri prostitúció újkori történetéhez • 169

ban nemcsak a vármegyei életnek, de a térség kereskedelmének, kézműves iparának is központja. Számos „vendégváró hely" üzemelt, telve a birodalom minden részéből idesereglett iparosokkal, kereskedőkkel, utazókkal, katonákkal, vásározó parasztokkal. Érzékelhetően változott fél évszázad alatt a hatodik parancsolat megsértőivel szembeni hozzáállás is. A XVIII. század végén a prostitúció addig szokásos üldözése - esetleg eltűrése - helyett kialakul a prostitúcióhoz való viszony új rendszere: a reglementáció

2 Ez az elnevezése szerint szabályozott rendszer az összeíráson, az ellenőrzésen és a kötelező gyógykezelésen keresztül kívánta integrálni a polgárosodó társadalom keretei közé a prostitúciót. A XVIII. század végén a paráználkodót még korbácsolva kergették ki a városokból, lehetőleg vásárok, sokadalmak idején, hogy gúnykacaj kísérje. Az 1830-40-es években pedig már a „szükséges rossz" minősítést nyerte el a prostitúció. Ezzel mintegy elismerték létjogosultságát. S noha a közerkölcs oldaláról még hosszú időn át támadások érték, a kérdést egyre inkább a közegészségügy oldaláról közelítették meg. Ha megszüntetni nem lehet, bizonyos keretek közé kell szorítani. A korábbiakhoz képest gyakorlatiasabbá és toleránsabbá vált a hatóság hozzáállása. A prostitúció új korszaka kezdődött Egerben a szabadságharc leverése után. Az önkényuralom kora egyben a fejlődő urbanizáció időszaka is Egerben. A kiépülő osztrák közigazgatási, közbiztonsági szervezet az adminisztrációt germán alapossággal követelte meg. Ebből az időszakból származik - országosan is kiemelkedően korai forrásként -, az egri kéjhölgyek első összeírása: Eger Váróssában találtatott KEJHÖLGYEKNEK öszveírása Úgy Orvosilag megtörtént vizsgálata (1855)'. A könyvben 1855 januárjától elméletileg havonta bejegyezték a városban kéjnőként vagy akként is tevékenykedő hölgyeket. A hiányos forrásban az utolsó bejegyzések 1858 januárjából származnak. Ez a nyilvántartás a „hagyományos prostitúció" egri gyakorlatát mutatja. Azt a meglehetősen szabályozatlan és kaotikus állapotot, mely voltaképpen szükségessé teszi - az egészségügyi kényszer mellett - a bordélyházrendszer létrehozását. Az összeírás elrendelése összefügghet az abszolutizmus idejében Magyarországon is bevezetett osztrák büntetőtörvénykönyv előírásaival. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nyilvántartás vezetését épp 1858-ban fejezték be. Ebben az évben változik ugyanis a központi rendelkezés, s az adott problémakör intézése lekerül a választott testületek hatáskörébe, vagyis gyakorlatilag a megyéhez. A forrás külön értéke, hogy a név mellett tartalmazza az illetőségi helyet, az életkort, a felekezeti hovatartozást, a családi állapotot, az egri tevékenységi területet is. Az utolsó rovat havonta négy ízben orvosi vizsgálatra kötelezte a hivatásos kéjnőket. A forrás értékéből sokat levon, hogy teljesen rendszertelenül vezették. Két év azonos időszakának, 1855 és 1858 január hónapjainak bejegyzett örömlányait vizsgálva megállapítható, hogy a legális kéjnők száma lassan emelkedett, 20-ról 25 főre. 2 SCHREIBER E., 1917. 57-90. 3 HML. V-45/a/l. Itt köszönöm meg Szécsényi Mihálynak mindazt az értékes segítséget, melyet dolgozatom elkészítéséhez nyújtott. Ő hívta fel a figyelmemet többek között az osztrák büntetőtörvénykönyv és a megyei gyakorlat kapcsolatára is. 170