Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115
fő, illetve a telep 100 fős eltartottjának az aránya ennél a kezdő üveghutánál 1:6, 1:5 között lehetett. Csehbányán 1760-ban épült üveghuta, ahol 1771-ben 118 felnőttet és 124 gyermeket írtak össze. 11 év alatt a hutánál 18 hutamunkás fordult meg az anyakönyvek tanúsága szerint. 154 Az esetben, ha egy több mint 10 éve fennálló hutánál a kemencék körüli létszámot 10-11 főre becsüljük, akkor számításaink szerint a hutaalkalmazottak száma 40-44 fő körül mozgott, vagyis az összes alkalmazott és a telepen élő eltartottak arány 1:6, 1:5 között változhatott. 1807-1808-ban a Somogy megyei Szentlukán 43 munkást foglalkoztatott az üzem. Termelési nagyságrendje - 16 000 frt/év! - alapján ez egy közepes nagyságú üveggyártó telep. Ebből a 43 főből 1 ökrös szolga volt mindössze magyar, a többi 42 fő cseh és német származású. Az üveghuta munkásgárdája: 19 szakmunkás (4 táblaüveg-készítő, 7 üvegfúvó, 1 olvasztó, 1 hamuzsírfőző, 2 fűtő és 4 keretkészítő), továbbá 24 segédmunkás. A kisegítő személyzet összetétele: 1 fűtő fiú, 3 csomagoló lány, 13 napszámos, 3 kocsis, 4 ökrös szolga. A hutában egyidőben 8-12 munkás dolgozott, a többiek a kisegítő munkát végezték 155 és mellette mezőgazdasági munkát. Ez egy átlagos 4 kemencés üzem volt, amelyet 1795-ben állítottak fel, tehát 1213 éve folyamatosan működött, s kialakult állandó munkásállománnyal dolgozott, ahol a fenti években a munkások 44%-a szakmunkás és 56%-a kisegítő személyzet. A szentlukai üvegtermelés 1826-ban megszűnt. 156 1827-ben a telepen 167 fő élt. 13 ' Talán nem túlzottan erőltetett az az összevetés, ha az 1807-1808-ban dolgozó 43 munkást 1826-ig érvényesnek vesszük. Ez esetben a huta alkalmazottai a telep népességének valamivel több mint egynegyedét (25,7%) alkotják. így egy alkalmazottra 3 eltartott jut, vagyis az összes alkalmazottak és az eltartottak aránya 1:3. A zalánpataki üvegcsűrnél 1823-ban 10 üvegfúvómester, 14 állandó segédmunkás {blánás, vagyis fahordó), 4 tisztító, 1 üvegbekötő mellett 13 hamuzsírfőző is dolgozott, vagyis összesen 42 fő munkásról tudunk. 158 Zalánpatakon 1 szakmunkásra 3 fő kiszolgáló személyzet jutott, arányuk 1:3. Buglócon Vas megyében 1860 körül az üveggyártásban közvetlenül 28 személy vett részt. Köztük 6 üveggyártó, 6 segéd, 6 metsző, 10-12 év közötti fiúk, 1 fő a kvarctörő. 1 olvasztó, 4 fűtő, 1 kötöző, 2 napszámos, 1 ács- és kőmíves. Az üveggyárhoz tartozó szénbányában 15 bányász dolgozott. Az összes dolgozó 44 fő volt. Viszont a közvetlenül az üveggyártásban 6 üvegfúvó, 6 segéd és 4 fűtő vett részt, vagyis a 28 fős személyzet 35%-a, a többi közel kétharmada az alkalmazottaknak a kisegítő munkákat végezte. [Hahnenkamp H., 1986. 111.] Balassahután, Nógrádban 1856-ban az üzem (Glasfabrik) 26 dolgozót foglalkoztatott. A tényleges üveggyártó munkában 9 fő (1 ács, 1 üvegolvasztó, 7 üvegcsináló segéd) vett részt. Ténylegesen 8 munkás közvetlenül a termék-előállítást végezte, míg az ács karbantartó volt, aki a szállításhoz a szükséges ládákat készítette. RajÉRII., 1966. 151. LÉHMANN A., 1971. a. 59-61. LÉHMANNA., 1971. b. 117. NAGYL., 1828. 1.306. CSEREYZ., 1993.72. 144
