Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115

tuk kívül 15 alkalmazott vett részt a kiszolgálásban, közöttük 3 favágó, 3 fűtő és 9 159 napszámos. Ezen túl egy számvevő (Buchhalter) is dolgozott a gyárban, és a gyártulajdonost is dolgozónak tüntette fel a jegyzék. 1856-ban az összes dolgozó 30%-a a gyártásban, 70%-a a kiszolgálás területén tevékenykedett. Másképpen fogalmazva: 1 szakmunkásra 2 kisegítő alkalmazott jut, arányuk 1:2. A telepen 1827-ben 7 házban 74 személyt írtak össze,

160 ugyanitt 1846-ban 8 házban 78-an éltek.

161 Ez egy kisebb üveggyártó telep, ahol hosszú időn át 74-78 főben állapodott meg a népesség. Az össznépességből a hutaalkalmazottak alkotják a lakosok 1/3-át, arányuk 1:2. A Veszprém megyei úrkúti (Todesco-féle) üveghutában 1863. évi heti bérjegyzék szerint 26 fő munkás dolgozott. Leszámítva a változó személyű napszámosokat, az üzem munkásállományát 22-25 szakmunkás és 2 csomagoló leány, illetve a huta vezetője alkotta. E létszámból: 1 fő az üvegfúvók vezetője, valószínű inaskodott 3 fő, üvegcsináló vagy olvasztó volt 2 fő.

1 Az úrkúti hutában 1862-ben kezdtek termelni, tehát ez a létszám egy alig másfél éves múltra tekintő termelő egység hiányos üzemi létszáma, mert a napszámosok száma ismeretlen. Vétyemen, Zala megyében 1830-ban az üveghuta-tulajdonos Karger Aloysinnak 6 szolgája és egy gazdasszonya volt. Ez esetben a 6 szolga minden valószínűség szerint az üvegfúvókat, illetve a közvetlen üveggyártó személyzetet takarja. A telep 1807-ben létesült, s ez időben feltételezhetően a gyártásban közvetlenül résztvevők munkáját legalább háromszor akkora létszámú - tehát 21 fős - kisegítő személyzet segítette. Eszerint az összes alkalmazott 28 fő lehetett. 1830-ban a telepen a canonica visitatio adatai szerint 210 lelket számoltak össze.

1 3 Ha a hutanépesség számát csökkentjük a feltételezett összes alkalmazott számával, akkor 28 alkalmazottra 182 eltartott jut, vagyis az arány valamivel több l:6-nál. Az előzőekben 5 különböző XVIII. századi, illetve 7 ugyancsak más, XIX. századi magyarországi üveghuta munkáslétszámára és a telepesek össznépességére vonatkozó adatot ismertettem. Összegzésként megállapítható: a XVIII. században viszonylag általánosan igaz a felsorolt példák alapján, hogy a hutánál dolgozók és a hutatelepesek, vagyis az eltartottak kalkulált aránya többnyire 1:6, két esetben 1:5 vagy 1:6 lehetett. A XIX. századi példáknál nagyobb a szóródás a hutaalkalmazottak és az össznépesség arányánál; Balassahutánál 1:2; Szentlukán 1:3; Párádon 1:4; Somhegyen 1:5, illetve 1:6; Vétyemen 1:6, míg két esetben az összes lakos adatának a hiányában (Zalánpatak, Úrkút) nem lehetett az arányokat megállapítani. Ha azt nézzük, hogyan alakult a hutaalkalmazottak között a szakmunkások és a kisegítők aránya, a helyzet a következő. A rendelkezésre álló adatok alapján 1807ben Szentlukán 43 főnyi hutaalkalmazottból 44% a szakmunkás és 56% a kisegítő személyzet, az arányuk: 1:1. 1823-ban Zalánpatakon 1:3, míg 1856-ban Balassahután 1:2. Az arányok mindkét esetben aszerint változnak, megítélésem szerint, hogy SZVIRCSEKF., 1982.69 NAGYL., 1828.1.214. RAFFELSPERGER F., 1846. III. 422. ERII., 1966. 163. MOLNÁR L., 1981.82. 145