Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115
szagon, ezért nem tüntették fel a huták egyéb személyzetét jelentő munkásokat. Viszont 1848 után az alkalmazottakat be kellett jelenteni. Nem véletlen, hogy az 1848 utáni összeírásokban több üzemi alkalmazottról tudunk. Természetesen később is éltek a tényleges létszám csökkentésével a tulajdonosok. Ezért a legégetőbb kérdések egyike volt az iparfelügyelet rendezése. Valamiféle gyárszemléről az 1872-es ipartörvény már megemlékezett. Az 1884-es ipartörvény 121. §-a a gyárszemle ügyében konkrétan úgy rendelkezett, hogy a szemlét negyedévenként kell megejteni. Az iparfelügyeletet a kereskedelemügyi miniszter iparfelügyelőin keresztül látta el, s ha az ipartörvénybe ütköző mulasztásokat tapasztaltak, azt jelentették. A miniszter a kirívó esetekről a megyék alispánjait is értesítette. Például 1891. augusztus 12-én a kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a Borsod vármegyei alispánnak Schuselka Gusztáv gyertyánvölgyi üveggyárában tapasztalt hiányosságokról. Ezek között szerepel az, hogy a gyárban nincs munkarend, és a törvényben előírtaktól eltérően nem vezetnek munkásjegyzéket. 144 Végül az összeírások, országleírások pontatlansága miatt nem hibáztatjuk a korabeli statisztika tudományát sem, amely hazánkban éppen a reformkor évtizedeiben vált csak önálló diszciplínává. A manufaktúrák kora hazai üvegiparának a jobb megértése, az üveghutáknak mint jelentős településfejlesztő tényezőknek az ismerete végett is szükség van a XVIII-XIX. századi üveggyártó helyek létszámának az ismeretére. Az üveghutáinknál is tapasztalható a XVII-XVIII-XIX. században is, hogy van jelentéktelenebb termelőegység, átlagosnak tekinthető üzem és van kimagasló. Érezhető, hogy az üvegcsürök a működésük során differenciálódnak kicsi, közepes és nagyobb üzemre. A szerző a bükki üveghutáknál, azok létszámadatait és népességét vizsgálva azt kutatta, hogy egy szakmunkásra hány fő kisegítő személyzet jut, illetve a hutáknál dolgozó összes munkásra (szakmunkás és kisegítők együtt) hány eltartott esik. Kiindulásul azt vette figyelembe, hogy az üvegkészítéshez egy hutában minimum szükség volt 3-4, a legjobb esetben 8-10 üvegfúvó munkájára. 145 Kiderült, léteznek természetes arányszámok. Igaznak bizonyult, hogy a szakmunkások számának a három-, esetleg a négyszerese lehetett a huta kiszolgáló személyzete (segédmunkások, napszámosok), vagyis arányuk 1:3 vagy 1:4. Az összes hutabeli alkalmazott, vagy a hutákból élő alkalmazottak és eltartottak közt is található számszerű összefüggés 1:6, esetleg 1:8 arányban. Vajon hasonló arányok találhatók-e más korabeli hazai hutáknál? Nézzünk néhány példát. A parádi üveghuta 1785 előtti időszakából ismert adatai ilyen szempontú összevetésre alkalmatlanok, nincsenek egy időben pontos szakmunkásra, összmunkásra, illetve népességre vonatkozó számaink. Egyedül az 1785-ös év értékelhető. Ekkor a huták összes népessége 216 fő, ugyanakkor a helytartótanácsi jelentés szerint 8 munkása volt, ha megháromszorozzuk a számokat, s hozzáadjuk a szalajkaházban dolgozó 12 alkalmazottat, 7 36 főt számlálhatunk össze, akik együtt alkotBERÁNNÉ NEMES É.-ROMÁN J., 1975. 113. VERES L., 1991. 142. MOL. C. 64. Helytartótanács Levéltára. Departamentum Commerciale 1786. 25/A. 217 fólió. P. KOVÁCS M., 1992. 117. 142
