Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115

létszám a termelőket (8 fő) és a kiszolgálókat (15 fő) takarja. Az 1796-97. évben a Borsod megyei Ujhután 6 munkás foglalkozott az üvegtermékek előállításával, a többi a nyersanyag kitermelését, előkészítését, szállítását végezte. Valóságban 25 munkás vett részt az üvegfúvók kiszolgálásában, a gyártás feltételeinek megteremtésében. Ha még figyelembe vesszük, hogy a 31 hutamunkás mellett 8 rokkant és kegydíjas is szerepelt a nyilvántartásban, akkor az üzem 39 főt foglalkoztatott. A Nógrád megyei divényi üveghutában, amely a XVII. század végén keletkezett, találjuk az egész korszakban a hazai üveghutákra vonatkozóan a legmagasabb alkalmazotti létszámot. A kivételesen magas szám azonban nem azt jelenti, hogy közvetlenül ennyien foglalkoztak volna az üvegtermékek előállításával, mert kb. 6-9 fő szakmunkásra volt szükség, a többi a nyersanyag kitermelésével, előkészítésével és a szállítással foglalkozott. Később erősen lecsökkent az alkalmazottak száma, miután dica fizetésére kötelezték őket. Ez ellen 1717-ben már csak 5 fő (valószínű a szakmunkások) tiltakozott, hogy sehol az országban az üveghutabelieknek nem kell rovásadót fizetniük, s nekik sem kellett a Rákóczi-felkelés előtt adózniuk.

131 Viszont találunk példát arra, hogy üveghutabelieket dica fizetésére kötelezték ez időben. Párádon például az 1717. december 1 T-i vármegyei közgyűlés módosította a parádi üveg officina kézműveseinek dicalis adóját, s az egész hutára 30 forint taksát állapított meg, s ugyanakkor az üveghuta munkásainak a számát 30 főben határozták meg. 1723-ban a dicális összeírás szerint 12 forint taksát fizettek. Ezek szerint 12 alkalmazottjuk lehetett.

133 Nem véletlenül 1725-ben már csak 9 fő dolgozott a hután, s végül 1727-ben a debrői uradalmi tiszttartó kérvényezte a vármegyénél, hogy csökkentsék az adójukat, hogy akik Párádra az üzemhez jönnek, 2 esztendeig adómentességet élvezzenek, mert ennek hiányában a hutánál már nincs más alkalmazott, mint egynéhány mesterlegény és a gazda. ' A XVIII. századi hivatalos kimutatásokban meglepően kevés üveggyártó hely fordul elő és igen alacsony létszámokkal. 1754-ben a vámrendelethez kapcsolódóan összeírták a hazai üveggyártó helyeket. Összesen 6 üzemet találtak: Lókúton (Veszprém), Városlődön (helyesebben Pillén, Veszprém), ~

5 Zólyomban, Holicson (Nyitra), és két további üveggyártó telepet említettek közelebbi meghatározás nélkül Erdélyben. " Az biztos, hogy ennél több üvegkészítő telep működött az országban, csak a hatóságok elől gondosan eltitkolták. Az 1771-ben elrendelt helytartótanácsi összeírásra igen kevesen - 5 megye 9 üzeméből - küldték be az adatokat. Ebedecről azt írták, hogy termékeit vásárolja az i *3"7 no ország. A Nógrádból érkezett jelentésből az derül ki, hogy egy új üzem épül, amely az alsó-bzovai hutával azonosítható. A Nyitra megyei Nyitrabányáról (HandVERESL., 1978.29. SZVIRCSEKF., 1982.52. SZEDERKÉNYI N., 1893. IV. 168. SZEDERKÉNYI N., 1893. IV. 178. HML. IV.-1/6/32. Közgyűlési iratok. 1727. XI. 24. Pontosabban a városlődi határban létesült pilléi üveghutáról van szó. GYURMAIM., 1943.32. K. KARLOVSZKY E., 1896. 59. K. KARLOVSZKY E., 1896. 59. 139