Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115

lova) sem közöltek létszámot csak annyit, hogy kb. havonta hány új poharat, palackot készítenek fehér és zöld üvegből, és milyen árban. Veszprém megyéből Lakúiról, és Városlőd határában álló 2 üveghutáról tudósítottak.

140 Ez utóbbiak Csehbánya és Németbánya hutáival azonosíthatók. A jelentésben azt írták Lókúton, ha egy terméket készítene a gyár, akkor hány ezer tucat, illetve hány tízezer tucat poharat, palackot stb. termelhetnének, milyen árban. Az adott technológia szintjén egyébként elképzelhetetlen, hogy ekkora mennyiséget képesek lettek volna előállítani. További három, Zólyom megyei üveghutáról azt tudjuk meg, hogy Miklóshután (Miklósfalva) a főnökön kívül 4-5 ember, Sziklán az üzemben 6 iparos és 10 napszámos van a főnökön kívül. Véglesen a hutásmester mellett 2-3 munkás dolgo" zott.

141 E három hutában is csak annyit írtak a termelésről, hogy 1 iparos naponta, vagy az üzem évente hány darab ilyen-olyan típusú terméket mennyiért tud készíteni. A jelentéseket úgy fogalmazták meg, hogy a hivatalos állami hatóságok semmilyen érdemlegeset ne tudjanak meg, csak félrevezető adatokat. Az 1780-1790 közötti időszakban a manufaktúrákról készült tabellákon 23 üveghuta és 1 tükörkészítő üzem adatai találhatók.

142 A Németh Györgyi által közzétett tanulmányban található üveghutákra vonatkozó adatokat korrigáltuk ahol tudtuk, s a települések módosított neveit, a megyeneveket, zárójelbe tettük. Valójában a tanulmány írója nem közölte a 23 üveggyártó telep helyét, s a cikkben csak 22 üveghuta és 2 tükörgyár adatai találhatók meg. Működő huták voltak 1780-1790 között: 1. Bakóca (Baranya); 2. Bél (Bihar); 3. Diósgyőr (Újhuta, ma: Bükkszentkereszt, Borsod); 4. Ebedec (Bars); 5. Füzér (Abaúj); 6. Hasznos (Mátraszentimre-Mátraszentistván, Almásy-, Felső- vagy Belső-huta); 7. Hárságy (Somogy); 8. Hollóháza (Abaúj); 9. Hosszúhetény (Baranya); 10 Huta (Divény, Nógrád); 11. Kövesd (talán: Kövesdomb = Szkaliszkó, Zólyom); 12. Lókút (Veszprém); 13. Miklósfalva (Zólyommiklós, Zólyom); 14. Nagyszalánc (Szalánc, Abaúj); 15. Németi (Bars); 16. Párád (Heves); 17. Regéc (Zemplén); 18. Szuhahuta (Heves); 19. Újbánya (Baranya); 20. Úrkút (Veszprém); 21. Városlőd (Csehbánya, Veszprém); 22. Végleshuta (Zólyom); - és továbbá fennállt 2 tükörgyár. Az üveghuták munkáslétszáma 1785-1786-ban, mindkét esztendőben 9 fős átlagnak felelt meg. A vizsgált évtizedben néhány hutában az átlag fölé emelkedett a létszám, de a 20 főt sehol sem érte el. A legtöbben Hosszúhetényben dolgoztak (17 fő); majd Hárságyon (16 fő); Bakócán (15 fő); Ebedecen (13 fő); Németiben (13 fő); illetve Hután (Divény) (12 fő). Ezekben az üzemekben Huta (Divény) kivételével a segédek és inasok mellett - már egyéb munkásokat is találunk, akiket vagy szolgának (famulus) neveznek, vagy a végzett munkájuk szerint különítenek el. A huták több mint egyharmadában az átlag alatti létszámmal dolgoztak, de 5 főnél sehol sem voltak kevesebben (Nagyszalánc, Regéc, Szuha, Hasznos, Végles, Füzér, Újhuta, K. KARLOVSZKY E., 1896. 59. K. KARLOVSZKY E., 1896. 59-60. K. KARLOVSZKY E., 1896. 59-60. NÉMETH Gy., 1989. 28-35. 140