Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115

s a gyártulajdonosok rendelkezésére állt a megélhetését kereső, üveghuta körüli tapasztalatokkal rendelkező munkavállalók széles köre. így az egyre elavuló technikájú üveghuták továbbműködhettek az olcsó munkaerő, s az üvegáru erőteljes piaci kereslete miatt. Ezért még a fatüzeléses technikán alapuló gyártó telepek is tovább termelhettek. Ez utóbbi helyzetbe kerültek Heves megyében a Mátra területén Ötházhuta, Almásy-huta, Fiskalitás huta, illetve a Hasznos határában keletkezett Alsóhuta (ma: Mátrakeresztes) lakói. Panaszos ügyükben 1930. augusztus 30-án Fluch Gusztáv, Heves vármegye akkori gazdasági felügyelője tett javaslatot. Különösen kirívó az akkori Fiskalitás hutabeliek helyzete. „A fiskalitásiaknak ugyanis örökös szerződésük van az Almásy-uradalommal, mint ún. taksásoknak. A föld nem az övék, meg a beltelkek területe sem, csupán az arra épített ház. Minden fundus után kötelesek 12 napot dolgozni, azon kívül fizetnek holdanként egy ezüst forint taksát, az utóbbi időben kiadott földekért pedig békebeli 10 koronát. A füstpénz 1 frt. 10 krajcár. " Ez az irat azt tanúsítja, hogy 1930-ban (sic!) Fiskalitás huta lakosai robotot teljesítettek, füstpénzt és taksát fizettek. Mindhárom jobbágyszolgáltatást még 1848ban eltörölték, mégis mint feudális maradvány megmaradt. Az a tény, hogy a jobbágyvilágra emlékeztető állapotok ilyen sokáig konzerválódhattak, talán azzal válik érthetővé, ha hangsúlyozzuk: a már megszűnt huták lakosai mennyire ki voltak szolgáltatva, s ha élni akartak, akkor vállalniuk kellett ilyen anakronisztikus helyzetet is. A magyarországi üveghuták, üveggyárak munkáslétszáma a XVIII—XIX. században A hazai üvegipar történetének a kutatása során, bár számtalan figyelemre méltó tanulmány jelent meg, a címben vázolt téma meglehetősen elhanyagolt, eddig nem vizsgálták. Általánosan elterjedt vélemény, hogy az üveghuták tevékenysége 3-4, legjobb esetben 8-10 szakember munkáján alapult, akik az uradalmak és bérlők közötti szerződések értelmében a bérlők alkalmazottainak számítottak. A bérlőtől munkabért kaptak vagy részesedést, legtöbbször a megtermelt üvegek értékének 1/3-át. Az üveghuták termeléséhez viszont ennél több ember munkájára volt szükség. A XVIII-XIX. században egy-egy üveggyártó műhely folyamatos termelésében általában 30-50 személy vett részt. Ezeknek a döntő többsége segédmunkát végzett, fát termelt, a nyersanyagot (homok, mészkő) bányászta, szállította. A szükséges segédmunkát 1848-ig vagy uradalmi jobbágyok végezték robotmunkaként, vagy pedig 1848 után - a huták mellett alakult települések lakói a bérlőtől kapott fizetség ellenében.

118 117 MOL. Földművelésügyi Minisztérium 1930-62-87687. sz. irat. 1930. augusztus 30. 118 VERES L., 1991. 142. 136