Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115

A 2. számú táblázat szerint 1893-94-ben a magyar királyság területén működő 23 gáztüzelésű üveggyárból három üzem (Bél, Kiskapocs és Szikla) a XVIII. században keletkezett. További 12 másik gyárat (Borszék, Feketeerdő, Herencsvölgy, Máriavölgy, Osredek-Podurch, Rimakokova, Szalmatercs, Szinóbánya, Tamásd, Ujantalfalva, Zayugróc, Zlatnó) 1848 előtt, tehát a manufaktúra korszakban alapítottak, és csak 8 olyan üveggyártó telepünk volt, amelyeket a tőkés gyáripari korszakban létesítettek. Ezek Ajka, Farkasvölgy, Karolinatelep-Osredek, Lednicróna, Salgótarján, Strázsa és Zagyvapálfalva. Ezek szerint a gáztüzelésű üveggyáraink közül 15 (65,2%-a) manufaktúrából lett gyárrá, s az üzemek közül mindössze 8 (34,0%-a) létesült kifejezetten a gyáripari korszakban. A közvetlen tüzelésű üveggyártó telepeink száma 1893-94-ben 19 volt. Ezek közül 3 telep (Felsőporumbák, Hervartó és Regéc) már a XVII. századtól folyamatosan üzemelt, 7 üveghuta (Ferencvölgy, Livóhuta, Párád, Sólyomkő, Sepsibükszád, Szelestye és Zsolt) a XVIII. századtól megszakítás nélkül termelt, 7 további üzem létesült 1848 előtt a XIX. században, mint manufaktúra. Ezek: Felsőgereben, Gyertyánvölgy, Incevölgy, Ivanopolje, Karolinavölgy, Látka és Zvecsevó. Összesen 2 olyan üzem keletkezett 1849 után (Barsrudnó és Hámor), amelyek közvetlen fatüzelésű berendezéssel voltak felszerelve. Végül 1893-ban a 19 közvetlen fatüzelésű üveggyárból 17 (89,5%) még a manufaktúra korszakban, 2 (10,5%) 1848 után keletkezett. 1893-94-ben a létező 42 hazai üveggyárból 31 vállalkozás - az összes üzem több mint háromnegyede (81,0%) - a tőkés gyáripari korszak előtt létesült és lett manufaktúrából gyárrá, míg 8 vállalatot (19,0%) alapítottak csak 1848 után. Az előzőekből egyfontos következtetés vonható le: felül kell vizsgálni azt a magyar gazdaságtörténet-írásban széles körben elterjedt állítást, amely szerint nálunk alig volt olyan vállalat, amely a manufaktúrától a gyárig vezető utat végigjárta. Az üvegiparunk vizsgálata egyértelműen cáfolja ezt. Az 1893-94-ben létező hazai vállalataink közül napjainkig fennállnak Ajka, Salgótarján, Zagyvapálfalva, Párád üzemei. 1920-ban meghúzott új határok közé került az üvegiparunk döntő része. Korai alapítású üzemeink közül viszont több napjainkban is működik. Szlovákia területén Lednicróna (Lednické Rovné), Rimakokova (Kokava nad Rimavicou), Ujantalfalva (Utekac), Zlatnó (Zlatno), Zsolt (Zliechov). Románia területén Borszék (Borsec) és a minőségi üvegárut előállító Feketeerdő (Padureá Neagrá), Szelestyehuta (Poiana Codrului) és Tamásd (Tomesti) gyárai. u A táblázatban szereplő vállalatok közül több fennállt a XX. században. Idehaza a regéci gyár 1916-ig termelt, Sepsibükszád 1914-ig,

113 Incevölgy 1913-ig, Zayugróc 1914-ig, Karolinavölgy 1909-ig,

114 Bél üveggyára kb. 1930-ig működött. A szerző egy korábbi munkájában hasonló jelenséget tapasztalt a XVIII-XIX. századi kőedénygyáraink, porcelángyáraink működését vizsgálva. Itt is bebizonyosodott, hogy a finomkerámia-iparban is sorozatban eljutottak a manufaktúraként 112 VOFKORIL., 1994. 133. 113 TEMESM.J., 1967 171. 114 TEMESM.J., 1967. 1967. 115 CSIFFÁRYG., 1995. 1-45. 133