Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115

született vállalkozások a gyáriparig. Ez a tapasztalat arra indított, hogy cáfoljuk azt a manufaktúra-iparunkról alkotott feltételezést, hogy nálunk az iparfejlődés nem követte — csak egy-két esetben - azt a nyugat-európai modellt, hogy manufaktúrákból egyenes út vezetett a gyárig. A hazai üveg- és finomkerámia-ipar igenis viszonylag töretlen úton jutott el a manufaktúrától a gyáriparig. Természetesen a korai alapítású üveghutáknak, vagy a gyáripari korszakban keletkezett üveggyáraknak folyamatos modernizációra, berendezéseik átépítésére, kibővítésére volt szükség. A XVIII. században létesült üveghuták közül: Bél 1891ben, Feketeerdő 1884-ben, 1890-ben, Párád üzemeit 1867-ben, 1890-ben is átépítették, modernizálták. Hasonló a helyzet a gyáripari korszakban létesült üzemeknél: 1878-ban épült ajkai gyárat 1891-ben, Barsrudnó 1872-ben létesült, s 1891-ben kibővítették, átalakították. Természetes, hogy abban a folyamatban, melynek során a XIX. század végén fennálló üveggyáraink 3/4 része hutaként keletkezett, állandóan jelen volt a termelő berendezések, üveggyártási technikák időről időre történő modernizálása. Talán e tanulmányom több szempontból vitára serkenti a kutatókat. Ezért idetartozik az, hogy nem kívánom a vitát a manufaktúra fogalmának az értelmezésével tovább szélesíteni. Nem állítom azt, hogy az üveghuták mindegyike manufaktúra volt, viszont az kiderült eddig is, hogy a manufaktúrák korában keletkezett különböző nagyságú üveggyártó telepek sorából gyár lett. Hangsúlyoznám a differenciálódásukat, amely szerint voltak kicsi, közepes, nagy üveggyártó telepek. Talán ezzel függ össze, hogy a kortársak is különbözőképpen nevezték. így ezek az üzemek a különböző forrásokban szerepeltek mint officina vitraria, fabrica, s olykor gyárként emlékeztek meg róluk. Az a tény, hogy a kis hazai üveghuták háromnegyedéből lett üveggyár, s eljutott az erdei üvegcsűr szintjétől a gyáriparig, felvet egy nagyon fontos kérdést. Milyen tényezők hatottak a gazdaságban, hogy az üveggyártó telepek ilyen hosszú fejlődési utat tehettek meg? Véleményem szerint két döntő oka lehetett. Az egyik, hogy 1850 után Magyarországon is megnőtt az üvegáruk iránti kereslet. Tömegméretűvé vált az üvegfelhasználás. Kezdetben ezt az igényt az ásvány- és gyógyvizek palackozása indokolta. Néhány üveggyárnak rohamos fejlődését épp az ásványvizek palackozása alapozta meg, mint például Párádon, Borszéken, Ferencvölgyön. A szódavíz fogyasztásának széleskörű terjedése a palackgyártás felfutását segítette. Hasonló piacteremtő szerepe volt a szőlőterületek közelében a borpalackozásnak. Az élelmiszeriparban a szeszgyártás ugyancsak jelentős üvegfogyasztó volt. Egyre nőtt a társadalom ún. öblösüveg igénye. Hasonló a szerepe a gyógyszergyártásnak is, de a vegyipar is igényelt a speciális üvegárukat (retorták, kapilláris csövek stb.). A polgárosodó társadalomban az ételek (befőtt, savanyúság) házi konzerválásához is nélkülözhetetlenek voltak. A XIX. században a konzervgyártást a pasztörizáció felfedezése tette lehetővé. Később éppen a születő konzervgyárak jelentették az üveggyárak termékei számára az állandóan bővülő piacot. Növekvő szükséglet mutatkozott az üvegből készült világítótestekre. Az olajmécsesek, gázlámpák, a század végén a csillárok, elektromos világítótestek és lámpaernyők tömeggyártása kezdődött el. A háztartá134