Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Csiffary Gergely: A XVIII-XIX. századi magyarországi üveghuták szerepe a hazai iparfejlődésben • 115

lyek működésére vonatkozó adatbázisom ezt igazolta. Egy korábbi tanulmányomban 1827-ből 55 hazai üveghuta létét bizonyítottam.

92 Azt, hogy 1848 előtt a gyártó helyek száma magasabb volt, igazolja a kortárs Kossuth Lajos is. Azt írta 1846-ban a III. Iparműkiállításról készült jelentésében, hogy több mint 60 üveghuta létezett Magyarországon. Itt kell megemlítenem, a magyar üvegipar történetével behatóan foglalkozó kutatók közül többen is hasonló következtetésre jutottak. Például Sághelyi Lajos 1840 körül 53 üveghutát sorolt fel Magyarországon. Borsos Béla az 1840-es években 67 létező üveggyártó helyet vett számba.

9 Veres László legújabb kutatásai szerint a történelmi Magyarország területén a XVIII. században 62 üveghuta, míg a XIX. század első felében ugyanezen a területen már 85 üveggyártó telep létezése igazolna" tó.

95 Véleményem szerint az egyes gyártó helyek működési adatai alapján, a kutatás jelenlegi szakaszán, az mindenképpen megállja a helyét, hogy 1785-1848 között átlagosan több mint 60 (pontosan 64) különböző üveggyártó telep létezett az országban, a korszak egész időtartama alatt. A különféle statisztikai munkák és az újabb kutatások eredménye szerint az üveghuták száma más manufaktúrák számához viszonyítva (pl. kőedénygyárak) igen nagy. Az 1848 után készült statisztikák közül az első hivatalos felvétel 1856-ból származik. Ezek szerint Magyarország és Erdély területén 42, míg Horvátországban 4 üveghuta létezett. 6 A földrajzi neveknél pontosításokat végeztünk. így Bzova helyett Felsőbzova (Nógrád), Nagyszlatina helyett Felsőszalatna, Óantalvölgy helyett Forgácsfalva, Répáshuta helyett Gyertyánvölgy (Borsod), Karolinenthal helyett Karolinavölgy (Trencsén), Kerc helyett Kercesóra (Fogaras), Klak helyett Madarasalja (Nyitra), Beél helyett Bél, Bükszád helyett Sepsibükszád (Háromszék), Közepes helyett Sólyomkő (Bihar), Siba (Julienthal) helyett Szekcsőalja (Sáros), Szelistye helyett Szelestye (Szatmár), Katalinvölgy helyett Szinóbánya (Nógrád), Tomest helyett Tamásd (Krassó-Szörény), Felsőőr helyett Városszalónak (Vas), Zalán helyett Zalánpatak (Háromszék), Gápel helyett Zsolt (Trencsén) neveket használtuk. CSIFFÁRY G., 1995. 128-145. Hozzá kell tennem, hogy a saját adatgyűjtésem hiányos is lehet, tehát ennél több üveggyártó hely létezhetett. Azt is figyelembe kell venni, hogy majd csak az 1830-as, 1840-es években épültek fel az első üveggyárak, amelyek a közhasználati célú üvegeket tömegtermelésre berendezkedve állították elő. Ebben az időben a hazai üveghuták a gyártás alapanyagaként hamuzsírt használtak a későbbi szóda helyett, míg mindenütt fával fűtöttek a széntüzelés helyett. A huták további energia-szükségletét - a törőmalmoknál mindenütt - elsősorban vízimalmok, esetenként szárazmalmok szolgáltatták. SÁGHELYI L., 1938.229. BORSOS B., 1974. 108. - A Borsos Béla által közölt jegyzék FÉNYES Elek 1836-1840 közötti adataira támaszkodik. VERES L., 1991.48-50. TELKES S., 1895.9-10. Az 1856-os összeírásban szereplő korabeli üveggyártó helyek: 1. Almaszeg (Bihar); 2. Balassahuta (Nógrád); 3. Bél (Bihar); 4. Borszék (Csík); 5. Csábrág (Hont); 6. Ebedec (Bars); 7. Feketeerdő (Bihar); 8. Felsőárpás (Fogaras); 9. Felsőbzova (Nógrád); 10. Felsőporumbák (Fogaras); 11. Felsőszalatna (Trencsén); 12. Forgácsfalva (Gömör); 13. Gyertyánvölgy (Borsod); 14. Incevölgy (Bars); 15. Karolinavölgy (Trencsén); 16. Kásapatak (Szilágy); 17. Kercesóra 129