Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Eger lakosainak határhasználata 1687-től a XVIII. század végéig • 75

d) A szőlőbirtoklás és a lakóhely kapcsolata Az 1789-ben készült II. József-féle kataszteri összeírás lehetőséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk milyen kapcsolat van a lakóhely és a szőlőparcellák között. A Belváros, a Hatvani, a Felnémeti, a Makiári, a Cifra, a Sánc külvárosok adatait, to­vábbá az extraneusokat vizsgáltam meg abból a szempontból, hogy egy adott szőlő­hegyen a parcelláknak hány %-ával rendelkeztek, s ez a birtoklás hány %-át ölelte fel az adott promontórium szőlőterületein. A Belváros lakosai 33,3%-ával rendelkez­tek a határban lévő összes parcellának. Ettől alig maradt el 32,82%-os arányával a Hatvani külváros, melyet 14,29%-kal a Felnémeti, 8,17%-kal a Cifra, 7,77%-kal a Makiári, 1,49%-kal a Sánc külváros követett. Az extraneusok összesen 2,16%-ával rendelkeztek az összes szőlőbirtoknak. Ha viszont megnézzük, hogy egy-egy város­rész lakosainak a kezén mennyi szőlőterület volt, akkor kiderül, hogy ez elsöprő méretű eltorlódást mutat a Belváros lakosai javára, mivel ők rendelkeztek az összes szőlőterület 43,24%-ával, s a többi városrész lakosainak birtokában lévő szőlők terü­lete mindig elmaradt a parcellák számarányától. A Belvárost a Hatvani-külváros kö­vette 28,81%-kal, majd a Felnémeti külváros 10,61%-kal, a Makiári 7,04%-kal, a Cifra 6,18%-kal, a Sánc külváros pedig 1,17%-kal. Az extraneusok kezén lévő bir­tokok területe viszont arányaiban túlhaladta a birtoktestek számából való részesedé­süket, mivel a parcellák számából 2,16%-ban, az összes szőlőterületből viszont 2,95%-ban részesedtek. A város határában - mint már az előzőekben szó volt róla - 1789-ben 34 szőlő­hegyet írtak össze. Ezek közül a Belváros lakosai 21 hegyen (61,76%) legalább a 25%-ával rendelkeztek az adott szőlőhegyen lévő összes szőlőparcellával, s ennek a 21-nek is 1/3-a, vagyis hét esetében több mint 50%-ával. Ha megvizsgáljuk azt, hogy melyek azok a szőlőhegyek, melyeken a Belváros szőlőbirtokosai több mint 25, vagy 50%-ban részesedtek a birtokparcellákból, akkor kiderül, hogy mindig a birtokos lakóhelyéhez a lehető legközelebb fekvő szőlőhegyen fordultak elő magas számarányban. így a Belváros első negyedének lakosai döntő többségben a Hajdú­hegyen és az Almagyaron, a második negyed szőlőbirtokosai a Hajdú-hegyen, a Rác-hegyen, nagyon nagy mértékben Kocson és Nyerges-Kőn, a harmadik negyed lakosai a Barkóczy-hegyen, Kis-Bajuszon, Nagy-Bajuszon, a Város Oldali-hegyen, továbbá az Egeden, Szőlőskén és Alsó-Cigléden, a negyedik városrész lakosai pedig az Egeden, a Tóth-hegyen, Afrikán, a Sík-hegyen, a Mész-hegyen és főleg Alma­gyaron rendelkeztek szőlőbirtokkal. A belváros lakosainak esetében azt viszont nyo­matékosan ki kell hangsúlyoznunk, hogy dacára az előbb leírt tendenciának, igen nagy szóródásban, minden szőlőhegyen találunk több-kevesebb szőlőbirtokot, amely belvárosi lakos kezén volt. A Hatvani külváros lakosai 11 esetben (32,35%) rendel­keztek legalább 25%-ával egy-egy szőlőhegy birtokparcelláinak. A 11-ből ez 6 eset­ben azt jelentette, hogy a parcellák több mint 75%-ával, 2 esetben pedig több mint 50%-ával rendelkeztek az adott szőlőhegyen. Ezek a promontóriumok a Hajdú-hegy, Tekse-Szalók, Egerszalók, Galagonyás, Tihamér, Maklány és Nyúzó-bérc, melyek egytől egyig a Hatvani-külváros közvetlen közelében feküdtek. A Felnémeti külvá­ros lakosai 7 (20,58%), a Cifra külvárosé 6 (17,65%), a Makiári külváros szőlőbir­104

Next

/
Thumbnails
Contents