Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - B. Huszár Eva: Magyarország úthálózatának történeti áttekintése és Heves megye útviszonyai a XVIII. század végén • 5

mint inkább a lóállomány minőségétől függött. A nomád népeknél a lónak meghatározó szerepe a harcászatban volt, a ló még kocsit nem húzott. Honfoglaló eleink részben használták a római utak fennmaradt részeit, de új utakat is kijártak, melyek hadiutak voltak.

9 A rómaiakhoz képest a középkor állítólag elhanyagolta az utakat.

10 Nyugat-Európában a belső út- és hídvámok szedésének joga - éppen az utak fenntartására s karbantartására való hivatkozással - az egyházi és világi földesurakat ugyanúgy megillethette mint az uralkodót. Ezzel szemben Magyarországon a XIII. század elejéig a belső vámok szedésének joga is kizárólag a királyé volt. Ekkortól kezdődően kerültek magánföldesúri tulajdonba, de csak akkor, ha az uralkodó erre immunitás jogot adományozott. A középkori szárazföldi utak állapota miatt a nagy tömegű anyagszállítást főként vízi utakon bonyolították le a korszakban. Európában Franciaországban törődtek az útüggyel a legtöbbet.

11 Nagy Károly előtt Brunhild királynő kijavíttatta a rómaiak által épített, de akkorra már leromlott utakat. Ezek helyreállítása gyenge volt, de legalább a járhatóságot biztosította.

12 Nagy Károly szintén javíttatta a római utakat és újakat is építtetett, majd az utakat bérbe adták. Az utak fenntartásával a középkorban Németországban keveset törődtek. Angliában a XIII. századig az utak igen primitív állapotban voltak. Csak ekkor rendelték el a rómaiak idejéből fennmaradt utak karbantartását!

13 Az Árpád-házi királyok idejétől az utak Magyarországon a megyésispánok felügyelete alá tartoztak. Nagy jelentőségű intézkedése volt Szent Istvánnak, hogy 1018/19-ben megnyitotta a szentföldi zarándokút magyarországi szakaszát.

14 Az 1055-ös tihanyi alapítólevélből következtethetünk a hadiutak kiemelt jelentőségére a korabeli Magyarországon. Erre közvetetten az a tény is utal, hogy a XIII. századtól a városok és a földesurak a vámszedés jogát az utak fenntartására, a forgalom biztosítására kapták a királytól. A középkor útjai ennek ellenére is viszonylag gondozatlanok maradtak. A X-XII. században a forgalmas utak nem feltétlenül érintettek tele9 KÁLMÁN I., 1988. 9. 10 KÁLMÁN I., 1988. 9. Ez a korábbi álláspont a középkori Európa útépítésére vonatkozóan, véleményünk szerint nem tartható. Részben a Római Birodalom romjain (Britannia, Gallia, Pannónia, Dacia), továbbá határain kívül új államok szerveződtek. Az európai népesség mind több, korábban lakatlan erdőterületet vett birtokba. Végül is arról van szó, hogy a középkor évszázadaiban sok ezer kilométer új utat kellett nyitni. Ezért nem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy a középkor általában elhanyagolta az utakat, ellenkezőleg: az utak kialakításának folyamata évszázadokig tartott. Egy valamiben nem érték el a rómaiak szintjét, és ez az utak építettsége volt. 11 Itt megköszönöm lektorom, Kálmán István hasznos kiegészítéseit. J* Ezek az utak még a XIX. század végén is Bntnhild-utak néven voltak ismeretesek. 13 CSÍKVÁRYJ., 1882.1. 20. 14 GYÖRFFY Gy., 1987. 293. A zarándokok nyomában kereskedők haladtak. Olyan hadiúton mehettek, amelyet a királyi várak katonasága őrzött és az ellátásról a várak alatt létesített piacok gondoskodtak. Az útvonal érintette Győrt, Fehérvárat, Tolnát, Baranyavárt. GYÖRFFY Gy„ 1987. 301. A Fehérvár-Tolna közötti útvonalat a középkori oklevelek„hadút"-nak nevezik. BARTALOS GY., 1910. 225. A hadiutak (másnéven hadutak) a római utak mellett a Kárpát medence úthálózatának legrégibb részét képezték. KRISTÓ Gyula., 1994. 702. - Itt köszönöm meg dr. Bán Péternek, hogy több olyan monentumra hívta lel a figyelmemet, amely dolgozatomat átfogóbbá és összefüggéseiben teljesebbé tette. 6