Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)
TANULMÁNYOK - Kelemen Éva: Eger nevezetes egyházi műemléképületeit alkotó és díszítő kőzetek földtani kapcsolatai • 117
korai időkben megnyitották, de egy-egy feltárást hamar ki is merítettek. Ilyen volt a Ráchegyi kőfejtő, amelyet Bél Mátyás is említ. 48 1801-ben még művelték a bányát, és valószínű, hogy a század közepén zárták be. 49 Az egykori bánya helye a Vitkovics utca végén, a Ráctemplom mögött ma is felismerhető. A tihaméri, ceglédalji bányákat már a XV. században művelték, viszont a XIX. században a város határában már 14 tufabánya működött. Tíhaméren 4, a Maklányi dűlőben 5, az Almagyaron 2, a Fertő-dűlőben 5, a Bajusz-hegyen és a Hajdúhegyen egy-egy kőfejtő volt ismert. Ezek a várostól 1-1,5 km-re feküdtek (7. ábra). A riodácittufa kőfejtők közül a tihaméri területen működőket kell kiemelni, ahol 1835 a legkorábbi adat a bányanyitásról. Ma 31 feltárás, illetve bánya nyomát lehet megtalálni. 50 Jelenleg az ún. tihaméri alsó és felső bánya üzemel. A kitermelt riodácittufa könnyen megmunkálható, faragható, száraz állapotban állékony és a térségben általános elterjedésü. Az alsó bánya mintegy 20-25 m falmagasságú, világossárga, nagyméretű horzsakő és kőzetzárványú riodácit ártufát tár fel. A mikroszkopikus vizsgálat szerint a kőzet alapanyaga finom, fenokristály tartalmát ikres, zónás plagioklász jellemzi. A kvarc mennyisége kevés, a színes ásványokat az 50-400 u. nagyságú biotit és amfibol képviseli. A bányához nyugatra, mélyebb szinten egy kisméretű, 10-15 m mély bánya kapcsolódik, amely szintén azonos kőzetkifejlődést tár fel. A felső bánya 10-17 m falmagasságú, egységes kifejlődésű, fehéres-világossárga, nagy horzsakőzárványos, összeálló riodácittufát tár fel. A mikroszkopikus vizsgálat szerint a kőzet bontott, barnássárga alapanyagú, jelentős mennyiségű kőzetzárvánnyal (piroxéndácit, riodácit). A fenokristálytartalom közepes, főleg plagioklászból áll. Kevés színásványt (biotit, amfibol) tartalmaz. Könnyen faragható, de nem fagyálló s nem kopásálló. 51 Forrásmészkő Az egykori hideg vagy langyos források kalciumhidrokarbonát (CaHCC^) tartalmának kiválása során keletkezett a forrásvízi mészkő, olaszos nevén travertíno. A pleisztocénben működő forrásokból közvetlenül, kémiai úton vagy a növények által rakódott le a sárgás, sárgásfehér, barnás színű kőzet. Közepesen likacsos szerkezetű, térfogatsúlya: 2,00-2,15 g/cm 3 . Nyomószilárdsága erősen változó: 30-460 kp/cm 2 , de ha a lyukak fala vastag, akkor 2 tonna nyomást is elbír négyzetcentiméterenként. 52 „ Süttői márvány " A plioeén-pleisztocén Ős-Duna partján fakadó karsztforrásokból kivált, nagy mennyiségű íravertínót Almásneszmélytől a Budai-hegységig több helyen bányászszák. A Süttő és környékén bányászott, sárgásfehér színű mészkövet, amely „süttői 48 BÉL M., 1968. 27. 49 CSIFFÁRY G., 1993. 45. 50 SCHAFARZIK F., 1904. 124-125.; KLEB B., 1976. Lajosváros (térképlap). 51 BODNÁR J.-LÉNÁRD M., 1979. Lapszám nélkül. 52 PAPP F.-KERTÉSZ P., 1975. 111. 130
