Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 13. (Eger, 1994)

TANULMÁNYOK - Kelemen Éva: Eger nevezetes egyházi műemléképületeit alkotó és díszítő kőzetek földtani kapcsolatai • 117

Hamutufa - portufa - Sárgásszürke színű, egyenletesen finom szemű, laza kötésű, porlódó kőzet. Fenokristály tartalma kevés, bontott biotitpikkely, kvarc található benne. Ritkán tartalmaz horzsakő zárványt. Alapanyag-mennyisége: 71-89%. Horzsakőbreccsa - 1-2 méter vastagságú kifejlődésben ismert a Kőlyuktető, a Nagykőporos feltárásaiból, illetve a lajosvárosi fúrásokból. Fehéressárga, szürkéssárga színű, könnyű, felfújt kőzet. Uralkodóan nagyméretű horzsakőtörmelékből áll, kötőanyag-mennyisége csekély.

44 A középső riolittufa (helvéti-kárpátien emelet) nagy elterjedésű és jelentős vastagságú piroklasztikum összlet. Síroktól Egerbaktán át 50-80 méter vastagságban ismert, s Eger térségében csatlakozik a Bükkalja több száz méteres alsó és középső tufaösszletéhez. A piroklasztikum sorozat részben vízbe hullott (Fertő-völgy, Tihamér), nagyobb területén szárazföldi lerakódású. Elhatárolása az alsó és a felső tufaszinttől elég nehéz, esetenként csak flóra-maradványok alapján lehetséges. A Galagonyás-dűlő felhagyott bányáiban a riodácit ártufában több gömb vagy tojásdad alakú konkréció települt. Ennek anyaga keményebb a bezáró kőzetnél. Szerkezete világosszürke, illetve barnás színű tufaanyag koncentrikus rétegződéséből áll.

45 A Hajdúhegy délnyugati oldalának nagy horzsakő tartalmú, áthalmozott riodácittufa összletét 10-25 cm széles, szétágazó üregek szelik át, amelyek a összleten belül megszűnnek, a hasadékot pedig kőzetzárvány tölti ki. A Nagy-galagonyás északi oldalában levő riodácittufa összlet tetejére dácit-dácittufa padok települtek. Ebben a szintben is több kifejlődési típus jellemző. Artufa - A legkötöttebb szövet, s ép fenokristály tartalom jellemzi. Athalmozott horzsaköves riodácittufa - A leggyakoribb kifejlődési típus, a Fertővölgytől a belvárosi pincerendszerekkel megbontott szintig követhető. Változatos nagyságú, koptatottságú, horzsakő tartalma feltűnő, összetételében azonos az alsó tufatípusokkal.

46 Hamutufa - portufa - A Fertő-völgy térségére jellemző, ahol részben tufitos kifejlődésű, növénymaradványos, agyagosán bontott. A felső-miocén riolittufa (szarmata emelet) besorolást csak települési helyzete indokolja. 5-10 m vastagságú, elsősorban a város északi részére, Felnémet határára jellemző. Főleg világossárga, fúrásban zöldesszürke színű. Változó a keménység és a kötöttség, túlnyomóan finom szemű a kőzet. A Csurgó-völgyi területen részben kovásodott, tömött szövetű, máshol (Ceglédalja) porladó, gyenge minőségű. Részben vízbe hullott és agyagmárgával keverten tufitos kifejlődésben jelentkezik. A felső tufaszint anyaga finom szemű hamutufa-portufa jellegű, több helyen tufitos. Nagy az alapanyagtartalma, viszont csekély a fenokristály tartalma. Elterjedése Szarvaskő - Felnémet - Felsőtárkány vonalán követhető.

47 A középső-miocén riodácittufa változatai a városban és környékén a középkortól napjainkig a legelterjedtebben alkalmazott építő- és díszítőkőzete. Az egri püspöki, majd érseki és várbeli építkezések miatt a város és a környék bányáit már igen 44 KLEB B., 1978. 86. és 1980. 96. 45 KLEB B., 1980. 92. 46 Uo. 95. 47 Uo. 101. 129